Nagyon érdekes gondolat foglakoztatott ma reggel. Egy cikket posztolt valaki, amelyben krematóriumi látogatást hirdettek érdeklődőknek. A különös vezetés alkalmával lehetőség van végig járni azt az utat, ahogyan elhamvasztják az elhunytakat. A posztoló elég morbidnak gondolja a dolgot, de bennem számos kérdést felvet. Most sem kérem, hogy fogadjátok el amit írok, de gondolkodjatok el rajta.
A halál, vagy nevezzük inkább átkelés, átlépés a fizikai síkon túlra természetes dolog. Úgy mint a születés. Jövünk-megyünk ezen a bolygón. Nem először és nem utoljára, csupán ruhát váltunk időnként. Úgy vélem, hogy fontos dolog lenne tudatosítanunk ezt, mint ahogy azt is, mindenkivel ápoljunk lerendezett viszonyokat, mert abban azért valóban egyedi minden élet, hogy a jelen formában és körülményekben valóban egyszer találkozunk. Vagyis ha adok egy nagy taslást a testvéremnek, mert ráütött a kisujjamra, akkor ha ezt nem rendezem le, akkor egy következő életben biztos hogy kapok tőle egy hasonlóan nagy pofont, csak épp akkor nem biztos hogy a tesóm lesz, hanem mondjuk az anyám vagy a sarki fűszeres. Ez elég profán példa, de nagy vonalakban így van. Ezért van az, hogy nem értem miért a sarki fűszeres vert meg miközben nem csináltam semmit. Most. És korábban? … A lényeg, minden történik valamiért. A lerendezett viszonyokhoz hozzá tartozik a bocsánat, megbánás, szeretet. Annak idején, amikor az én nagyapám meghalt, ott voltunk körülötte mind akik szerettük. Bár sokszor nem volt eszméleténél, a sors mégis úgyhozta, hogy mindenkinek tudta mondani szeretlek. Kivéve egy embert. Pedig várta. Nagyon. Nem volt könnyű. Heteken keresztül az ágya mellett lenni és látni a szenvedést, a küzdést. De tanított! Rengeteget! Békét, elfogadást, szeretetet.
Miért van az, hogy a mai ember elutasítja a halált? Elutasítja az elmenést, az elmenés előtti időszakot, és azt, ami utána van? Miért kell úgy tenni, mintha nem történt volna semmi? Mintha nem lenne semmi? Mitől jobb a földbe temetni valakit és nem elhamvasztani? Elég morbid, de belegondoltatok, hogy a rothadó test az összes baktériummal belemosódik az ivóvíz rétegbe, mi pedig megisszuk? Régen a temetők dombokon álltak, elkerülendő ezt, ma pedig mindenhol, mert senkit nem érdekel. Közben lettünk a bolygón 7 milliárdan. Napi több tízmillió hulla! Ezek lebomlási folyamata meddig tart szerintetek a mai tartósítószerrel telerakott táplálkozás következményeként? Na bumm. Akkor most temetés vagy hamvasztás?
Úgy vélem, hogy azzal, nem engedjük meg magunknak az élet ezen oldalát egy nagyon fontos tapasztalástól foszjuk meg magunkat, ami előbb utóbb visszaüt, és valahol kéntelenek leszünk vele szembenézni. Igenis fontos az, hogy az elmenők körül ott legyünk lehetőség szerint. Fogjuk a kezüket. Nem csak nekik, magunknak is jót teszünk ezzel. Játszótársak vagyunk ezen a bolygón. Változunk. Játszani azonban fontos! Bárhogy is volt, van, lesz, a játék egyszer végetér, és legördül függöny. A színészek pedig hazamennek.
Legutóbbi hozzászólások