VÉLEMÉNYEK

Amikor találkoztam Ashartival, egyszerűen csak vonzott. Nem is akartam egyáltalán énekelni , nemhogy énekelni tanulni. Teljesen őrültségnek gondoltam! Mégis vágytam arra, hogy elmenjek hozzá. Megnyugtatott, és élveztem az együtt töltött időt. Nem csak én énekeltem, hanem ő is. Egyik alkalommal pedig elemi erővel tört fel belőlem egy mélyre temetett fájdalom, a kisbabám elvesztése, amit évekig nem tudtam feloldani. Az elfojtás tönkretette a házasságom, és nyomasztotta az életem. A hangok vezettek rá, és segítettek feldolgozni a traumát, az eseményeket. Ma már boldog anyuka vagyok, kislányom Lia 8 hónapos. 🙂

Csilla – Budapest

Kedves Andi!

Először is kulcsfogalmak jutottak eszembe Veled kapcsolatosan: Erő, Határozottság, Talpraesett, Segítőkész, Szókimondó, Őszinte, NŐ, Különleges- ‘special’, Humoros, Tanácsadó, Szórakoztató.

Szerintem még több minden is van benned, de ezeket emelném ki első körben.

A ’Fénykereső’ volt az első, amit meghallgattam egy kedves ismerősöm ajánlására. Emlékszem, hogy a szobában a földön fekve hallgattam a dalt és belealudtam, mert annyira megdobott energiával! Beszéltük is, hogy az első pár percben amikor hallgattam az énekedet, akkor valami félelem érzés fogott el, de mondtad,hogy ez azért van mert valami ott van a felszín alatt és ha sikerül feloldani akkor már megszűnik ez az érzés. Bármi is volt az, az biztos, hogy minél többet hallgattam,a varázslatos csodálatos hangod hatására az a blokk biztos felszakadt, mert már nem érzek félelmet, sőt az egyik kedvenc részemmé vált!

Én a masszázs által ismertelek meg ugyebár. Mindig úgy vártam, hogy gyere, mert olyan jó beszélgetőpartner vagy, aki nem fecseg össze vissza, hanem a lényegről beszél, se többet se kevesebbet csak annyit amennyi kell. Az tuti, hogy ebben még van mit fejlődnöm viszont Te indítottál el ezen az úton, még ha ezt nem is mondtam Neked. De ha nem is volt köztünk kommunikáció, akkor is egy nagyfokú energiát, erőt sugároztál Magadból, tehát azt akarom kifejezni, hogy nem kellenek szavak, a Te lényed maga egy bombasztikus erő és bölcsesség központ!!!

A terápián, amin megjelentem Nálad, az is rengeteget segített. Gyerekkori traumát oldottál fel, ami kihatással volt a felnőttkori életemre.

Ahogy írom ezeket a mondatokat, eszembe jutott még 2 jelző: Önzetlen és Tisztaszívű.

Volt olyan, amikor mondtad nekem, hogy egy kicsit most énekelnél a masszázs közben, mert gyakorolni szeretnél egy fellépésedre, és kérdezted, hogy remélem nem gond. Dehogy volt gond!!! Olyan volt mintha én egy minikoncertet kaptam volna, tök boldog voltam!!

Masszázsok alatt szoktam a dalaidat hallgatni, olyankor azt érzem, hogy a fogásaim még jobban hatnak és kiteljesedhetek.

Kocsiban ülve, mikor vezetek akkor is hallgattam már a dalaid, sokkal jobb volt, mint hallgatni a rádióban a szörnyű híreket.

Száz szónak is egy a vége: a dalaid, a hangod, a technikád által az ember egy teljesen más világba csöppen, és amikor véget ér akkor a jelenlegi életéhez egy hatalmas pluszt ad!

Nagyon köszönöm, hogy megismerhettelek Drága Andi !!!!

Baranyi Niki – Kecskemét

Nagyon csodás a hangod földöntúli. Csodálatos élmény volt. Köszönöm: Szeretettel Gabi Gabi

Soha nem gondoltam, hogy torna közben milyen nehéz énekelni! Asharti sem kicsi, mégis játszi könnyedséggel csavargatta magát, miközben hol így, hol úgy énekelt!  Szerencsére nekem is egyre könnyebben ment!  Igen sokat tanultam a nőiességemről, hogyan bontsam ki. Volt a csapatban egy hölgy, akinek csípő problémája volt. A kezdeti félelmei igen hamar eltűntek, és észre sem vette, hogy mindent ugyanúgy végig csinált, mint mi, és erre csak a végén döbbent rá, hogy jé, milyen ügyes vagyok!!!

Éva - Zalaegerszeg

Kedves Andrea néni! Az iskolában ismerkedtünk meg és ön tartott egy szolfézs szakkört, amit nagyon szerettem. Nagyon hiányzik Andrea néni. Nem szerettem énekelni, de Andrea néni órái megszerettették velem az éneklést. Az akkori legjobb barátnőmmel, az Enikővel jártunk oda. Alig vártuk a szerda délutánt.

Anna- 12 éves - Kecskemét

Los Angeles nevében is az angyalok városa. Így visszatekintve már érthető, miért pont ott ismertem meg Ashartit…

Sose feledem el, ahogy érdeklődve néztem a színes lemezborítót, amit a kezembe nyomtak, hogy hallgassam meg. Egy Asharti nevű művésznő koncertjének szervezésében vettem részt a Los Angeles-i Egyesült Magyar Házban. Sietve ugrottam a laptopomhoz, hogy elindítsam a lemezt és ekkor ismertem meg őt először. Igazi lélekhang szólalt meg, pedig akkor még több mint 10 ezer kilométerre járt a „tulajdonosa”. De ez a kódnyelv nem válogat. Eggyé válik a lelkeddel, legyél bárki, bárhol, bármikor.

Néhány napra rá személyesen is megismerhettem Ashartit. Egy különleges egyéniség, tiszta lélek, csodás művész.  Megtisztelő lehetőség volt, amit nem fogok feledni.

Ezért is kérvényezném, ha lehetne, hogy a „lelki-gyógyszertárba” receptre írják fel az ő dalait…

Cser Anikó Panni – Los Angeles, Budapest

Iszonyú hamisan énekeltem világ életemben. Ez engem kevésbé, míg a családomat jobban zavarta. Asharti énekórái hozzásegítettek ahhoz, hogy megtaláljam a saját hangom, amit örömmel engedek ki nem csak a fürdőszobában, hanem az autóban is. A következő lépcsőfok, hogy elmegyünk kareokizni a barátainkkal, és eltökélt szándékom, hogy kiálljak eléjük megmutatni, mennyit változtam. Az sem mellékes, hogy meg mertem mondani a főnökömnek mi bajom vele. Ezáltal az évek óta tartó torokszorításom is megszűnt! Nagyon hálás vagyok!

Judit – Budapest

…A harmadik nap végén volt egy gyakorlat, aminek során olyan mély szeretet éltem meg, amit soha még az életemben! Sok mindent tapasztaltam már, de ehhez foghatót nem! Egyszerűen benne akartam maradni! Nem akartam, hogy vége legyen!

Saci – Zalaegerszeg

…Úgy emlékszem hogy meditációs zenéket hallgattam egy nem könnyű pillanatomban és a drága youtube egyszer csak feladta valamelyik dalod, nem emlékszem rá melyiket, csak arra, hogy sírni kezdtem és megnyugodtam. Ezután kerestem rá az interneten, hogy ki vagy és mivel foglalkozol, a nagy meglepetés akkor ért, mikor a könyvtárban ahol dolgozom az új könyvek között ott volt a könyved, talán másnap vagy egy hét leforgása alatt… a hangodra rajzoltam is egyszer…de nem fejeztem még be… a lényeg, hogy varázslatos  😉 Petrovics Rita

…Én nagyon rég voltam nálad egy előző kapcsolattal és gyermekeimmel. A meditatív hangterápia után sokáig beszeltünk rólad és zenei minőségről.

Ráébredtem, hogy egy nyelvet beszélünk, hogy értem amit énekelsz, de mai nyelvre nem tudom fordítani,  csak ismerem. Hónapokig hallgattuk a lemezed…  majd elkopott…

A közösségi oldalon levő megosztásaid hallgattam figyeltem…jó volt a lelkemnek.

Próbáltunk Kecskemétre vagy az ország más területein levő előadásodra eljutni, sikertelenül.

Ilyen az élet.

Te, azóta sokat fejlődtél kiteljesedtél nagyon jó a képeidet nézni, a kisugárzásod jóleső.

Antal Edit

Úgy emlékszem 2 évvel ezelőtt találkoztam veled először. Szabadkán, a Népkörben, egy Egészség nap keretein belül segítettem neked szerb nyelv fordításában. A nap végén pedig egy órás koncerttel zártál, amibe a közönséget is bevontad. Ahogy énekeltél “halandzsa” nyelven s mesélted saját élményeidet, úgy ébredtem én is magamra. Hogy minden jó, ahogy eddig gondoltam, éreztem s énekeltem, hiszen kislányként én is érthetetlen nyelven zengtem. Azóta táltosparipám-dobom repít a végtelenbe, de nagyon sokszor jutsz eszembe. Az élmény, mely új kaput nyitott számomra s sokak számára akkor. Legutóbb Bócsán hallottalak énekelni, az élmény számomra mindig fantasztikus. Egyesülni a végtelenben, a teremtésben, az egységben. Mint mikor hazaérkezel. Arany fényspirálokat látok olyankor, mely összekapcsolja a lelkeket. Példa vagy számomra, hogy hittel, kitartással, elfogadással igenis lehet járni a fény útját s megmutatni, hogy az Univerzumban levő szeretet, melyet hangoddal árasztasz, mindent felülír.

Bízom benne, mielőbb újra találkozhatunk és személyesen is átélhetem hangod gyógyító rezgését.

Vörös Anikó - Szabadka

A Hangoldába rejtély, hogy kerültem. Sosem óhajtottam énekes lenni, messze is lakom, és már 7 évesen kiiratkoztam a szolfézsról, amikor a teremből kihallatszott, hogy énekelni kell. Megfordultam és nem mentem be, otthon pedig nem mondtam el. A Hangoldába egy ismerősöm hívott, én pedig elkísértem. Most is bebizonyosodott, hogy a Jóisten, hála érte, sokkal okosabb nálunk. Egy dolog, hogy mi mit akarunk, mit szeretnénk, mire vágyunk, és néha bizony egész más az, amire valójában szükségünk van.

Mindenkinek, aki sokat gondolkozik, aki elméleti munkát végez, aki a számítógép előtt ül, aki sokat olvas, akinek sokszor mondták, hogy „észnél légy”, aki amúgy is mindig észnél kell, hogy legyen, aki több emberi építményt és műanyagot lát, mint természetet, aki úgy érzi, nem értik meg és a többi, azoknak mind kötelezővé tenném a Hangoldát és  Asharti Szabó Andreát.

A hang –a szerencsés átlagnak- a kapcsolatteremtés alapvető és csodálatos eszköze, hiszen a lélek fizikai leképezése. Egyben a portfoliónk, az óriásplakátunk, a reklámhordozó felületünk is. Beszél helyettünk. Elhelyez a térben, a másik tudatában, aztán a visszajelzések révén a magunk tudatában is. Nem mindegy hát, hogy megtaláljuk-e a saját hangunkat, és hogy valóban azt fejezzük-e ki vele, amit szeretnénk, hogy belőlünk lássanak. Hogy úgy tudunk-e megnyilvánulni, hogy az mindenki számára egyértelmű, érthető és konstruktív legyen.

Mert ne higgye senki, hogy a másik ember nem érzi azonnal tudat alatt még azt is, amit ki se szeretnénk mondani, vagy amit talán még nem is tudunk tudatosan magunkról. De bizony, vesszük egymás adását kor, nem, végzettség és minden egyéb feltétel nélkül. Így vagyunk teremtve. A lelkek nagyon finoman érzékelik egymást, de az agy, a test csak akkor fogja ezt tudatosan is tudni, ha figyel. Ha figyel a másikra. Nem magára: a másikra. Ha tudva, hogy neki se könnyű a maga valójában megmutatkozni, hagy neki elég teret és időt, hogy szép fokozatosan ráérezhessen a másik igazi lény-egére.

Ma pont azt nem adják meg egymásnak az emberek, amire pedig ő maguk is legjobban vágynak: értő figyelmet, teret, időt, energiát (pedig mi másból is áll a szeretet?…) Ezért minél finomabb, érzékenyebb valaki, annál jobban körbeveszi magát mindenféle bástyákkal. Biztonságos távolságtartásra szolgáló szerepekkel, tárgyakkal épp úgy, mint mindenhonnan összeszedett energiákkal. Mintha egy kertben állna, amit körülvesz egy rakás növény, szép is, gaz is, vegyesen, összenőve, de annyira, hogy a végén az illető már alig látszik. Ez a burjánzó gát apró magvanként kezdte: egy elejtett megjegyzés, egy rossz élmény, az első visszautasítás, szülőktől akaratlanul is eltanult, átvett magatartás, minták, hiedelmek, kollektív tudatalattiból és egyéb energiamezőkből felszedett dolgok és a többi… Ezek mind kis félelem magként hullottak a talajba, ahonnan kinőve aztán már saját maguk szaporodtak és burjánoztak el. Valójában soha nem voltak a lélekhez tartozó energiák, idegenek tőle, de mivel nem lettek időben kiirtva gyökerestől, egy idő után már a tudat nem lát tőlük tisztán. Igaz, őt sem látják, hiszen mások épp úgy egy egész kis félelem- kertet visznek magukkal mindenhová. Mivel már nem látja egyik ember a másikat (sokszor még a családtagok sem, sőt!), csak magát érzékeli, mindenki egyre jobban eltéved, minden viszonylagossá, saját igazsággá. bizonytalanná válik, lassan elvesznek a kapaszkodók, az egyetemes törvények. Egymás megtartó keze. A valódiság helyett megjelennek az „ál” és „mintha” dolgok. Már nincs más vágy, csak hogy hazaérjen a lélek és magára zárja a biztonságos ajtót. De ezzel is egyre jobban elszigetelődik és megint csak a saját félelem- kertjét növeli, hiszen már nem is látja, hol és mit kellene levágni, kidobni, kicserélni ahhoz, hogy újra világos legyen.  Már azt sem tudja, egyáltalán van-e fény. A sötétség a rejtőzködő magány, a nehezen kiismerhető félelmek birodalma. Mi segít ilyenkor, ahol semmi nem látszik és semmi nem az, aminek látszik?…  A hang.

Ahol a sok elmélet, a kívülről kapott tudomány, ahol a tudás már inkább gát, ahol az intellektuális belátás nem elég, ott a hang az, ami oda is eljut, ahová más nem. Áthatol mindenen, oldja a szorongást és a sötétben biztos kapaszkodót jelent. Irányt mutat, hív, magunkhoz, egymáshoz, újra, vissza. HA olyan. Asharti Andi és a hangja olyan. Áldott. Egyedi. Céllal született, céllal adatott. Képes visszaénekelni a lelked dallamát, amit talán már el is felejtettél valahol útközben, hogy újra felidézve vezessen téged. A tanított módszere pedig segít harmonizálni az érzékelt „én”-t a tudatos és ösztönös részek egyensúlyba hozásával azáltal, hogy az ösztönös részt erősíti.

Carl Rogers úgy mondaná, hogy a fenomenális és objektív mezőt segít közelíteni, Jung úgy, hogy általa a lélek az érzékelés, gondolkodás, érzés és intuíció tudati folyamatainak helyesebb arányba hozása, összhangja révén megélheti azt a teljességet és egységet, amire törekszik, Freud pedig egész biztos a tudatalatti-tudatelőttes-tudatos áramlás számlájára írná a sikert. De nekünk, „felhasználóknak” igazából mindegy is. A lényeg, hogy HAT. A fellépésünkre, a kommunikációnkra, mert nem az énekesi pályáról szól ez. Sokkal test-és éntudatosabban nyilvánul meg az ember, a sokkal több színt, árnyaltabb érzelmet lesz képes kifejezni a hangjával. Nem kell pl. hangerőben vagy magyarázkodással hozzátenni, azt, amit eddig nem tudott a hangszínével elmondani. Ezt csak értő (pontosabban együtt-érző), támogató közegben lehet előcsalogatni, mert hozzászokunk, hogy mindig mások, az erőszakosabbak hangját hallani és mindig szól valami hang a környezetből, ami elnyomja a miénket.

A legdöbbenetesebb élményem az volt, amikor órán ültem a székben, és a kérésre, miszerint írjuk le egy papírra, milyen érzések vannak épp bennünk, egyszerűen nem tudtam válaszolni. Mintha egy óriási vákuumba kerültem volna… egy légüres semmibe. Az én érzéseim? De hát mit érdekelhet az bárkit, ki figyel erre… Ott ültem egy üres buborékban, millió mindent érzékelve, csak saját, elvileg jelenlévő, fizikai önmagamat nem. Gyorsan gyártottam aggyal egy kapaszkodót: 3 legyen, mint a mesékben? Ez már teremtett egy alapot. Na de a közeg?! Az hol van, hol vagyok benne én, kihez, mihez viszonyítsak, mit is kellene éreznem, de különben is, haladnom kéne, ne rám várjanak, már megint… Sietni, sietni, megfelelőt írni, hogy legitim lehessek…

De Asharti Andi nem várt. NEM VÁRT. Nem akart. Semmit. Nem sürgetett, hanem egyszerűen csak volt és hagyott, ahogy mindig, pedig szerintem nálam rosszabb tanítványa kevés volt. Türelmesen megérdeklődte kétszer, miért bámulom Mónit, aki szép nyugiban írt, mire feleszméltem, hogy jé, tényleg, miért is bámulom Mónit, lehet, mert ő szép nyugiban ír?

És egyszer csak nem volt már légüres, félelmetes tér, tiszta, természetes, biztonságos közegé vált, amiben, mint a papíron, megszülethettek a szavak: empátia, nyíltszívűség, önszeretet. És azt hiszem, ezek nem csak az én érzéseim voltak.

Ami sokat segít nekem még, az AA keze. Mindig, amikor mutat. Amikor kihelyezi a térbe a kezét a hangokkal együtt. Amikor érint. Még akkor is, ha ez először nekem nehéz, ha nem én kezdeményezem. De jobb, hogy nem kérdezi meg, hogy szabad-e, mert akkor biztos azt mondanám, hogy nem, pedig az csak az én félelmem, így meg természetes lesz és nekem is jó. Teremtő kezei vannak. De az egész teste benne van a hangjaiban, amivel csodálatosan tanít és gyógyít. A hang a térbeli elhelyezkedésünk is, a helyfoglalásunk, szinte ahogy a kutyák jelzik a területüket, és ennek megtanulása nekem szó szerint életbevágó, mert a lelkemet menti meg.

Senki nem beteg, vagy hülye, egyszerűen több-kevesebb mértékben zárt a fizikai világ felé, pedig ha kinyílik, ha már nem védekezik többet, szó szerint az egész világot kapja vissza. Sokszor még azt sem tudjuk, hogy védekezünk, nem hogy azt, hogy mi ellen. És nem is mindig kell tudni. Ilyenkor segít, ha valaki ránk hangolódva szavakba vagy hangba önti helyettünk, mert annak a rezgése eljut oda is, feloldást, megkönnyebbülést hozva, ahová a tudatunk már nem képes. A soha nem elhanyagolható saját, belső munka és tényleges cselekvés ezután következhet igazán. Mindkettőt sokkal hatékonyabbá és gyorsabbá teszi. A hang katalizál, a megfelelő hang emel és felröpít. Emeli az örömszintet, ami ragadós a környezetre is. J Így terjed tovább és kapcsol össze másokkal.

Asharti Andi hangját, a kedvenc dalaimat tőle én az autóban is hallgatom, vagy ha épp úgy érzem, bárhol. Kipróbáltam: a betegek is sokkal nyugodtabbak lesznek tőle, sőt, egy munkahely hangulata is megváltozik pillanatok alatt, még úgyis, ha hallható tartománytól halkabbra veszem, és úgy megy a szám.

A módszerét, a FreeForm LifeSong Method™  -ot egyrészt ajánlom mindazoknak, akik gyakori megfázással, orrdugulással-orrfolyással, arcüreg problémákkal küzdenek (gyerekek, felnőttek egyaránt), akik nehezen fejezik ki az érzelmeiket, akik úgy érzik, nehezen szabadulnak meg a múlttól. És mindazoknak, akik sikereket akarnak elérni a munkahelyen, szeretnének barátokat szerezni, és közben szeretnének olyan környezetet teremteni maguk körül, amiben ők és mások is jól érzik magukat. A legjobb befektetés az életben saját magunk. A megszerzett tudást, az általa nyert képességeket senki nem veheti el tőlünk, és mindenkinek van olyan területe, ami fejlesztésre szorul.

Nekem sokat segít a Hangolda, pedig én aztán nehezen nyitottam ki a szám és még bőven nyitnom kell tovább. A legtöbb ember a vélt készségei és a múltbéli tapasztalatai alapján próbál előrehaladni, ami jól megnehezíti a maga dolgát. Érdemes nyitottnak lenni, szeretettel rácsodálkozni mások tudására és rájönni, mennyi mindent tanulhatunk még. Én AshartiAndinál többek között megtanultam, pontosabban tanulom, mennyire fontos a hang, mennyire fontos, hol képezzük a hangokat, hogy mit és hogyan ejtünk ki a szánkon, mennyire fontos a határozott, térbeli jelenlét- vagyis amit sugárzunk magunkról, az „önmarketing”. Minden, ami testbeszéd, mert a mozdulataink és a szavak EGYÜTT fejeznek ki rólunk a fizikai térben valamit. És pont a fizikai terünk, fizikai megjelenésünk az, ami a tudatos benyomást először kiváltja másokban. Hogy épp ezért nem szabad elbújni, és ha vagyunk valahol, legyünk abban a térben teljesen, egész fizikai önvalónkkal is. És ahhoz, hogy valóban azt tudjuk kifejezni, ami bennünk van, ne gondolkozzunk mindig, ne kontrolláljuk folyton magunkat, mert az elbizonytalanít. Hagyjunk teret a saját hangunknak, vagyis magunknak és merjük azt megmutatni, mert ha megfelelően, önmagunkkal harmóniában tesszük azt, akkor az a környezetnek is jó. Mert igazából ajándéknak születtünk egymásnak.

…. Majd hirtelen, teljesen váratlanul, amikor már reménytelennek gondolja az egészet, hogy valaha lesz lény, aki olyan fajta, mint ő, valaki odahajol hozzá és visszaénekli a lelke dallamát. De hát ez hogy lehet?! Wow. És az a valaki egyszer csak azt súgja neki: Légy szíves! Kérlek. Nyilvánulj meg! (Az a légy szíves nagyon eltalálja.) – Jó, de akkor a hangoddal takard el a hangom, jó? – Miért takarnám?…  

The love in your heart wasn’t put there to stay, love isn’t love ’til it’s given away…

Áldottnak lenni sokáig magányos foglalkozás. De akit különleges szolgálatra hív el a jó Isten, annak mindent megad hozzá. Mindent, amit a többiek csak szeretnének. Onnan lehet tudni, hogy különleges az ember, mert ezt magukról az igaziak soha nem tudják. És onnan lehet tudni, hogy ők igaziak.

Azt hiszem, aki segít megtalálni valakinek a saját hangját, az visszavezeti azt az embert az Istenhez. És aki akár egy lelket is megment, az megmenti az egész világot, hiszen a csepp ugyanúgy visszahat a tengerre. Lehet, hogy a jutalma „csak” annyi lesz, hogy útközben ő maga talál vissza a Teremtőjéhez, és útközben találkozik olyannal, olyanokkal is, akivel egy nyelvet beszélnek. Ez aztán annyi minden jót okoz, a szeretet, a bizalom, a béke, a hit megjelenésével, amit ki se lehet fejezni. Keresztre feszíttetik minden elhívott, hogy aztán feltámadjon. Biztos azért, hogy azután másokat is megértsen és támogatni tudjon ezen az úton.

Dinya Mariann - Budapest

Pin It on Pinterest