Asharti Szabó Andrea Kozmikus kódnyelven szóló Lélekhangoló intuitív énekművész,
Egy helyről indultunk el valamikor és oda térünk vissza a félelmeink, a blokkjaink feloldásával, tudatunk kiterjesztésével, azáltal hogy visszakapcsolódunk az egységbe. Ezt mindenki felismerheti és megélheti, ha elég nyitott rá. Innentől kezdve pedig nincs korlát, csak a végtelen. Ennek a jegyében járom az utamat és éneklek, hiszen csakis a közös élményben teljesedhet ki igazán az emberi lét.
Független vallástól, bőrszíntől, nemzetektől, mert arra hat, ami mindezeken túl összekapcsol minden létezőt. Úgyis szokták nevezni, hogy szeretet.
Hitvallásom
Ahogyan énekelsz, ahogyan a hangod kiadod, úgy nyilvánulsz meg a világban! Mindannyian a Teremtő részei, gyermekei vagyunk. Azért jöttük a Földre, hogy tapasztaljunk. Teremtsük a világot társteremtőként olyannak, amilyennek mi szeretnénk, tele Fénnyel és Szeretettel. Adj Hangot a vágyaidnak, az érzéseidnek, gondolataidnak! Váljon ez a világ jobbá és teljesebbé az által, hogy a Földön élsz és tevékenykedsz!
Egy időben próbáltam magam meghatározni. Azután rájöttem, ha csak ez vagy az vagyok, az nem teljes. Természetgyógyász ugyanúgy vagyok, mint énekesnő. Intuitív énekesnő ugyan úgy, mint hagyományos énekesnő, aki mindenfélét szeret énekelni a népdaltól a magyar nótán keresztül az operáig. A Természetgyógyászaton belül elsősorban energetikai kezelésekkel foglalkozom, frekvenciákkal dolgozom. Foglalkozom a testtel, lélekkel, szellemmel. Mikor mire van szüksége a
kliensemnek, hogy megtalálja a válaszokat a saját kérdéseire és elinduljon a változás útján.
Az életemben számos olyan dolog történt, amely mind-mind abba az irányba tereltek, hogy ma azt csináljam amit, és persze sokáig egyáltalán nem akartam felvállalni és nem is volt tudatos.
Mégis Egy ponton nem volt túl.
Amikor pedig megengedtem magamnak az „is-is” lehetőségét a „vagy-vagy” helyett, a helyére került minden. Értelmet nyert a nagymamám halála, amely kinyitotta számomra a kaput és rávilágított nincs halál. 11 éves voltam ekkor. A nagyapám, aki hegedűn játszott, míg mi unokák, körülötte énekeltük: „Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány.” … Az orvosok kijelentése, hogy egy éve van hátra, amire rácáfolva még lazán 23 évet ráhúzott. Azután a mondat, amit meghallott: „Minek hozta ide, úgysem tudunk rajta segíteni.” – mely után napok alatt leépült. A keze szorítása- mikor a fülébe súgva énekeltem az akkor már eszméletlenül fekvő tatámnak: „Most a rónák nyár tüzében….”
A saját életutam. Amely során érzékeny lélekként a racionális és elnyomó közegből kitörve végül felépítettem magam. Mert megoldást akartam. A lelkem súgta menj tovább. A fájdalom és a sóvárgás az éneklés nélkül töltött években. Mindig volt egy hang, egy szó, egy gondolat, ami végül lendített: „ Ha neked énekelni kell, énekelni fogsz!” .
Végül kinyílt a szám, és kiejtettem az első hangot. Az utam jártam már, de valójában akkor kezdődött el igazán! Végtelen hosszú utazásokkal teli órák a zongoránál, tanáraimnál.
Karcsi bácsi és Sanyi bácsi mint legnagyobb „rajongóim” arcán a könny mindig, amikor énekelek. A fegyházban az elítéltek: Akik szemében ugyanúgy megláttam Istent! A sokk élmény, mely az első lemezanyag megszületését eredményezte.
Isten útját járom. A mélységeket és a magasságokat a hangommal. Teszem egyik lépést a másik után, és az én szerető Istenem hagyja, hogy felfedezzem benne önmagam! Lássam mindenkiben Istent, és tapasztaljam, minden EGY!