Megénekelt tanítások – A Tizedik
Milea állt. Látta a távolodó alakot. A haját, hátát..Egyre kisebb lett…Ő, Nem fordult vissza…. Míg egyszer csak már nem lehetett kivenni …csak egy sötét folt volt…. egyre távolabb került tőle a mindene… Mintha kitépték volna a szívét, a másik felét… Tudta, olyan út ez, amelyen végig kell menjenek.. Bármeddig is tart… Bármennyi ideig választja szét őket a tér és idő…. Sírt…. Látta, érzékelte, ahogy a sorskerék fordul… újabb és újabb fordulatok jönnek.. Egyszer minden a múltba vész… Már nem emlékezett arra kit vagy mit keres… csak érezte, mennie kell tovább…. Hajtja valami belülről.. Keres valami rég elveszett dolgot… Egy foltot..egy alakot… Nem kell egyedül… ezt a mondatot hallotta… nem kell már…. Nem vagy egyedül… A sorskerék fordult…. Nem vagy egyedül… Majd újabb fordulat és újabb.. Olykor azt érezte az egész egy kósza ábránd, és talán megőrült, hogy valami olyasmit hajt, ami nem létezik…. De nem hagyta nyugodni… Néha nő volt, néha férfi… sokszor beletemetkezett a fizikai lét mocsarába… mégis valami, valami egészen belülről azt mondta menj tovább…. Reményt vesztett… elfogyott a hite… térdig gázolt a sötétségben… Végül amikor nem volt már semmi… Tizedik Univerzum, Tizedik bolygó, tizedik élet ciklus… valamit érezni kezdett.. furcsán ismerős…mégis ismeretlen…. és megjelent egy alak…. először csak folt volt… alig lehetett kivenni… majd látta az arcát, haját, vállát…. egyre közelebb jött… megállt előtte… először csak a kezük ért össze, majd a homlokuk… szótlanul nézték egymást…. annyi mindent kellene tudatni a másikkal… mégsem tudtak megszólalni… végül lelkük egybeforrt és megértettek mindent…. Majd mint milliónyi pillangó mikor szétrebben, atomjaikra bomlottak és elszálltak…. Eggyé lettek a mindenséggel…. Szabadok…
Legutóbbi hozzászólások