Életem egyik legfantasztikusabb mozi élménye volt anno, amikor bemutatták a filmet. Összesen négyen vettünk rá jegyet, ebből ketten kimentek, miután elfogyott a pattogatott kukorica. Én pedig elkezdtem repülni. A hatalmas vászon és a távlati felvételek megalapozták, hogy más emberként lépjek ki a teremből, mint ahogyan bementem. Vallom azt, hogy bár mindannyian törekszünk a földi síkról való kilépésre, más dimenziókba, de könyörgöm, azért vagyunk itt, hogy tapasztaljunk! Nem is akárhogy! Hideget, meleget, szerelmet, kínlódást, ízeket, illatokat, tapintást, mindent, amit úgy hívnak ÉLET! A tanítások a kiegyensúlyozott, érzelemmentes, tökéletes állapotról persze jók, de UNALMAS! Egy oldalról legalábbis. Azért vágyik millió lélek a Földre, hogy végre tapasztaljon! Ezt tökéletesen ábrázolja a film is. Akkor mi a francért felejtjük el nap mint nap? Miért nem vesszük észre a körülöttünk lévő világ sokszínűségét? Amiből bármit, de igazán bármit választhatunk! Seth, az angyal, megkérdezte minden eltávozótól, mit szeretett a legjobban. Sokan sokfélét válaszoltak. Te mit válaszolnál? Mindenütt ott vannak az angyalok, szellem lények, segítők, akik figyelik az embereket, segítenek, mindent tudnak, mindent értenek, kivéve egy dolgot. Nem tudják milyen az, amikor megtapasztalod. ..és IGEN, van az a helyzet, amikor megéri pár perc is. Érezni, milyen a körte íze, állaga, milyen a napsugár a bőrömön, milyen az óceán ereje, a hullámzás, milyen a víz, amikor hozzám ér, amikor hozzám ér a kedves, akit forrón ölelek, csókolok, amikor felrobbanok. MEGÉRI! Még akkor is, ha csak rövid ideig az enyém! Nézzen magába mindenki. Ugye hogy erre vágyunk igazán? Aztán felemelkedünk és alámerülünk újra a földi létezésnek. Igen, bátornak kell lenni hozzá. Élni, mindig bátorság kell. Ki próbáltad valaha is, milyen, amikor kézzel facsarod a narancsot és kevered a gyümölcssalátát, mint Maggie? Csupán azért, hogy érezd, mert élvezed? Próbáltad már mezítláb a fűben érezni a harmatot vagy akár a forró homokot? Van elég bátorságod hozzá, hogy szeress? Úgy isten igazán? Van bátorságod lépni a másik felé? Van bátorságod leugorni érte egy magas szikláról vagy a háztetőről? Alá merülni a létezésbe, és feladni érte mindent, ami előtte volt, csak azért, hogy megtapasztald? Még akkor is ha tudod hogy keveset kapsz?
A film ajánlott mindenkinek, mert jó. Úgy ahogy van. Eszemben sincs kritikát írni róla. A lényeget vedd ki belőle. Ami a tiéd. …és kezdj el élni, mert egy napon, tőled is megkérdezik: Mit szerettél a legjobban?
Legutóbbi hozzászólások