Tegnap elindult a Tűz Ló éve.
És közben 13:01-kor pontosodott az ÚjHold a Vízöntő 29. fokán – egy sorsfordító, lezáró minőségben, Uránuszi tanítással a háttérben. Szaturnusz pedig már készül új fejezetet nyitni a Kos elején… szóval az égbolt sem finomkodik.
Őszintén?
Nagyon nem érek rá most mély asztrozófiai elemzésekbe menni. Nem is tanultam ebben az életemben olyan szinten, hogy tankönyvszerűen boncolgassam. És különben is: mit ér az elmélet, ha a gyakorlatban nem tudjuk megélni?
Én most élem.
A feszültséget.
A rengeteg teendőt.
A zsonglőrködést az idővel – ami ugye nincs, mégis van.
Hajnalban kelek, későn fekszem. Az agyam egész nap pörög. Legalább 3-4 teljesen különböző területen kell helytállnom, naprakésznek lennem. Aztán hirtelen csend.
És érzem: a Tűz Ló patái már napok, hetek óta dobognak.
Vágtatna.
De közben még türelemre tanít az élet.
Olvastam, hogy Szaturnusz most fegyelemre sarkallja a Kosokat… hát, jelentem, működik. 
A „problémák” – vagy inkább feladatok – újra és újra visszatérnek. Csak már nem ugyanazon a szinten. Mélyebben. Vagy magasabb frekvencián.
És talán erről szól most ez az egész időszak.
Az ÚjHold egy hosszú út végét és egy új kezdetét jelzi.
Valami régi forma már nem tartható.
Kapcsolatokban, működésekben, belső identitásban is korszak zárulhat.
A Tűz Ló nem tűri a tétlenséget.
De nem jutalmazza a vak rohanást sem.
Arra tanít: érezd az erőt magad alatt.
Mikor kell irányítani.
Mikor kell engedni.
És mikor kell egyszerűen jelen lenni a mozgásban.
Ha most még sodor valami belső erő – rendben van.
Ha már érzed a választás szabadságát – az kegyelem.
És ha már frekvenciák…
A mostani minőséghez szeretettel ajánlom az „Ébredő erő” és a „Túl e hegyeken” dalaimat a Megénekelt tanítások albumról.
Fent vannak a Spotify-on, de a kommentekhez is belinkelem. Tudjátok… minden dalom kódolt információ, „zippelve”. 
Jövő héten csütörtökön ( feb. 26-án csütörtökön18 órakor) pedig Tűz Ló évindító koncert lesz a jurtámban, Kecskeméten.
Ha hív a tér, szeretettel várlak. Jelezz, ha jönnél.
A paták dobognak.
A kérdés csak az:
Te rohansz, vagy tudatos lovasként ülsz fel a saját erődre? 
