Nagyon szeretem az értékes könyveket, gondolatokat, amelyek hozzám tesznek, hozzásegítenek a világlátásom formálódásához. Valahogy sosem tudtam magam belegyömöszölni egy skatulyába sem, ami hozzájárult ahhoz, hogy rengeteg féle dolog érdekel és foglalkoztat. Amikor Nádor Magda könyve a „Melyik vagyok én?” a kezembe került, újabb mozaik darabot kaptam ahhoz, megértsem saját magam. Imádom szemlélni, hogy mennyi féle módon lehet megfogalmazni, szemlélni az embert, a világ működését. Nem feltétlenül fontos minddel egyetérteni, de számos igazság van bennük. A kérdés csupán az, hogy tudok e, akarok e vele azonosulni, rezegni. Mi az, ami rám vonatkozik, ami az enyém belőle. Amikor aktívan jártam énekelni tanulni hosszú éveken keresztül, számos nehézségbe ütköztem. Akárhogy igyekeztem, voltak dolgok, gyakorlatok, amelyek egyszerűen nem mentek. De ugyanezt tudom elmondani a saját egészségemre, életemre is. Nem értettem. Végül szépen lassan elengedtem minden korlátot, külső útmutatást és magamra hallgattam csupán, amely megmondta mit és hogyan tegyek, mit és hogyan egyek, hogyan éljek, mi a következő lépés a pályámon. Ma már hagyom, hogy ez a sokszínű útmutatás, intuíció jelen legyen az életemben, mert ettől leszek az, aki vagyok. Nádor Magda könyve rávilágított, mennyire jól teszem. Róla érdemes tudni, hogy itthon kevésbé elismert, azonban világhírű operaénekes, 1955-ben született. Kinti karrierjét befejezve végül itthon kezdett tanítani – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen docensként dolgozott – mesterkurzusokat vezetett. Ma már visszavonulva él, azóta a rossz légzéssel, beteg hanggal hozzáfordulóknak segít. Könyve a ’Melyik vagyok én?’ 2022-ben jelent meg. 1993-ban súlyos betegség miatt elveszítette a hangját, de a német foniétria professzorok segítségével fél év alatt mégis visszaküzdötte magát a színpadra. 2004-es doktori disszertációjában írt a profit mindenhatóságáról az oktatás és a kulturális élet területén, a tudományok túldimenzionálásáról, amely az értékvesztés mellett rendkívül feltűnő volt számára. Fontosnak tartja, hogy felhívja a figyelmet a természetesebb, emberközpontú gyógyítási lehetőségekre. Ezekkel teljes mértékben egyetértek. A tapasztalataim azt mutatják, hogy a dolgokat sokkal egyszerűbben és természetesebben meg lehet oldani, mint ahogyan azt sokan próbálják elénk tárni. Jómagam is a hozzám fordulóknak ebben nyújtok segítséget, hogy rátaláljanak a saját hangjukra, meghallják önmagukat, mi az, ami számukra a legjobb. Ez elvezet az öngyógyítási folyamatok beindulásához, az EGÉSZ-SÉGhez.
Nos, Nádor Magda Erich Wilk kutatásaival még a berlini éveiben találkozott, aki hegedűművész karrierjét feláldozva egész életét a magnetizmus, a Hold és Nap élőlényekre gyakorolt hatásának vizsgálatára szentelte. Állítása szerint attól függően, hogy a születésünk pillanatában a Hold vagy a Nap magnetikus hatása az erősebb, kétféle légző típus jön létre. A Belélegző és a Kilélegző. Wilk munkásságát dr. Charlotte Hagena majd fia Dr. Christian Hagena folytatták.
Nádor Magda tanulmányában részletesen kifejti a kétféle típust. A Solar, azaz aktívan Kilélegző típusúak erősebb nap-hatás idején, szűkülő mellkassal születtek. Általában nyári gyerekek, többnyire vékony mellkasúak, akiknél a rekeszizom kissé mélyebbre húzódik a belégzés során. Légző izmaik oldalról figyelve nagyon jól megfigyelhetőek. Levegővételkor főleg elől és hátul tágulnak, mellkasuk oldalirányban szinte meg sem mozdul. Esetükben a kilégzés(beszéd és éneklés) a légzés akítv része. A belégzés viszont passzívan történik, azaz csak beengedik a levegőt. Véleménye szerint hosszú távon probléma lehet, ha a Kilégző énekeseket arra tanítják, hogy belélegzéskor mellkasukat széltében tágítsák, mert így két aktív fázis követi egymást.
A Lunar, azaz aktív Belélegző típus légző-izmait szemből lehet jól megfigyelni. Az aktívan, sokszor hallhatóan vett levegő kétoldalt rugalmasan szétnyitja a bordázatot, a mellkas kissé elől megemelkedik. A rekeszizom viszont nem süllyed olyan mélyre, mint a másik típus esetében. Az aktívan Belélegző tehát tudatosan veszi a levegőt, a kilégzés folyamatát irányító légző izmokat viszont tilos akarattal befolyásolni. Tehát az aktívan Belélegző nem „fújhatja” kifelé a levegőt. Vagyis a Kilélegző aktívan „tolja”, a Belélegző aktívan „szívja” a levegőt.
A két típust más-más testratás, ülés, fekvés jellemzi. A kilégzők szívesen fekszenek hason, esetleg balra fordulva, mert így a rekeszizom hátsó része szabadon mozoghat. Lovagló ülés, egyenes háttal, támasz nélkül lehajtott fejjel az ideális számára. Álló helyzetben kissé görbe testtartás, kissé előredőlve, testsúlya főleg a bal láb elejére helyezve, térd kissé behajlítva jellemzi és jó számára. A magasabb sarkú cipő abban segíti, hogy a testsúly előbbre billenjen, így a rekeszizom hátul könnyebben tágul. Nagy, nyugodt léptékű járás jellemzi, táskáját legtöbbször a bal vállán hordja. Erősebb oldala a bal, gyakran balkezes. Bal fülével közelre, jobbal távolra hall. Korán kelő, korán fekvő, nyugodt, lassú, kényelmes típus, jobban érzi magát száraz, kissé hűvösebb klímában, a párás meleg kifejezetten káros. Kevés folyadékra van szüksége, az is legyen hideg, kedveli az élénk színeket, szögletes tárgyakat, a nyugalmat maga körül, a reggeli órákban aktívabb, vizuális típus, könnyebben tanul olvasva, „többször keveset” étkezés híve, száméra a zsírszegény, vitamindús, szénhidrátokban gazdag táplálkozás előnyös, a savas ételek, a túlzott fűszerezés felborítja a vízháztartását.
Ezzel szemben az aktívan Belélegző típus szívesebben fekszik a hátán, így biztosítva a mellkasa szabad tágulását. Ízületeit minden testhelyzetben igyekszik kiegyenesíteni. Nehezen viseli a hosszú utakat, ahol lábát nem tudja kinyújtani. Szívesen dől a szék támlájának kissé gömbölyű háttal, felemelt fejjel. Álló helyzetben kissé előretolja a hasát, háta homorú, ami a mellkasa széltébe történő tágulását segíti elő. Éneklés közben kitárja a mellkasát, hátra emeli fejét, karjait kisé hátrafeszíti. Erő oldala a jobb, jobb lábán áll többet, jobb vállán cipekedik. Kicsi, gyors lépés jellemzi, a sarkára lép. Nem szereti a magas sarkú cipőt. Legjellemzőbb tulajdonsága a hallható levegővétel, amit gyakran véget nem érő mondat követ. Ha az aktív levegő vételt aktív kifújás követi, a hangszalagok megerőltetéséhez vezet. A hangszálcsomó is a Belélegzők tipikus betegsége. Későn kelő, későn fekvő, aktív ideje az este. Energikus, a nyirkos meleg klímát kedveli. Folyadék igénye nagy, meleg leves párti. Imádja a pasztell színeket, a lekerekített formákat. fázós típus, főleg a lába. Hallás után tanul jobban. Napi háromszori étkezés tökéletes számára. Szüksége van az állati zsírokra, míg a növényi olajok és zsírok kedvezőtlenek számára. A fűszerek stimulálják a folyadék igényét, a sok édesség és hideg italok ártanak neki. A korábbiakban említetteken felül számos más egyéb jellemző is van, amely a két típust megkülönbözteti. Ez alapján már érthető számomra, miért van az, hogy egyik diéta/étel valakinek kedvező és hatékony, míg a másiknak nem. A tapasztalatom az, ha valaki jó megfigyelő saját magával kapcsolatban, tulajdonképpen pont azokat a típusú ételeket, mozgást, tevékenységeket stb. fogja kedvelni, amelyek a Nádor-féle táblázat alapján az ő típusának megfelelő. Persze semmi sem fekete vagy fehér, és előfordul olyan, amikor valaki se ide, se oda nem sorolható. Erre is van megoldás. Jómagam vendégeim kapcsán figyelembe veszem a kétféle típusnak szóló ajánlást is, és a visszaigazolások szépen eredményekről szólnak.
Nem levegővel éneklünk, hanem levegőn. Dr. Molnár Imre kétféle támaszt ismertet Eufonétika című munkájában. Az aktívan Belélegző támasza a rugalmasságérzet határig történt levegővétellel létrejön. A feladat az optimális támasz-érzet elnyújtása, ami úgy jöhet létre, ha az éneklés során végig koncentrál a mellkas tágulására. Mintha éneklés közben is tovább venné a levegőt. Gyakorlata például: Egyenes tartással, csukott szájjal, orron át beszippantunk egy kis levegőt. Azt benntartjuk 10-15 másodpercig. Fontos, hogy közben a gége és környéke, minden izom laza maradjon. Ezután kinyitva a szájat hagyjuk, hogy az passzívan kiáramoljon. Ha eközben a mellkas táguló tendenciáját megőrizzük, akkor pontosan megérezzük a Belélegző támaszt. – Mondja Nádor Magda. A Belélegző támasz akkor működik jól, ha az orron-szájon át beszippantott levegővétel és a hangadás között van egy kis pillanatnyi szünet. A belélegzés tehát az előző frázis végén és ne az új előtt történjen. Az is fontos, hogy a Belélegző levegővételkor ne nyissa le akaratlagosan az állát.
A Kilélegző típus izomzata sokkal feszesebb, görcsösebb, mint a Belélegzőé. Jellemező hiba náluk a túltámasztás, ami főleg akkor jelentkezik, ha a Kilélegző hallhatóan, azaz aktívan vesz levegőt. A légző apparátusban keletkező túlnyomás következménye a préselt, szűk, éles hang, ami gyakran felülintonált. A helyes hangadáshoz a Kilélegzőnek meg kell tanulnia a levegőt nem szívni, hanem passzívan beengedni a testbe. Mindkét típusnál fontos, hogy az aktív fázist kísérje figyelemmel, a passzívba pedig ne avatkozzon bele aktív akaratlagos izommunkával.
Kilélegzők számára ajánlott gyakorlat: Álljon egyenesen, fejét lazán ejtse mellkasára, miközben egy hallható „S” hangzóval fújja ki a levegőt. A kifújás végén a fej maradjon lehajtva, ameddig jól esik. Nem engedni be új levegőt. Azután nyitott szájjal kiinduló helyzetbe emelni a fejet, miközben észrevétlenül, passzívan beáramlik a levegő.
Nádor Magda szerint az énektanítás legveszélyesebb pontja az izmok szándékos használata. Vagyis a hasfal erőszakos berántása támasztás gyanánt. Az izmok tudatos dolgoztatása az éneklés alatt nagyon káros és veszélyes.
„ A napfonat energetikai szempontból nem csak az éneklés folyamatában nagy jelentőségű. Ezen a ponton érintkezik a hasfal, a belső mellkas izom és a rekeszizom. Ha ezt a pontot erőszakos izommunkára kényszerítjük, az láncreakciót vált ki, egészen a gégéig.”
Nehéz helyzetben vannak azok az énekesek, akiknél mellkasuk felépítése nem fedi a légző típusukat. A légző típus aktív fázisában lévő izomtónust kell erősíteniük, hogy rátalálhassanak a saját hangjukra.
Ha az énekes a számára nem megfelelő légzéstechnikát tanulja, érzi, hogy nem jó úton jár, végül pszichoszomatikus betegséghez vezet ugyanúgy, mint a típusával ellentmondó életmód.
Források:
Nádor Magda: Nem egyformán lélegzünk – kétféle támasz és gondolatok a napfonatról
Kerényi Miklós György: Az éneklés művészete és pedagógiája (Zenemű kiadó 1966)
Montágh Imre: Tiszta beszéd – A légzésről (Holnap kiadó2011)
Nádor Magda: Nem egyformán lélegzünk! DLA dolgozat
Dr. Molnár Imre: Eufonétika, a szép beszéd és éneklés tana ( 1942 Bp., Kis Akadémia Könyvtára sorozat 51. kötet)
Nádor Magda: Melyik vagyok én?
Seres Ildikó 2017 Portfólió –Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet