Jó pár film van, amit úgy gondolom, hogy érdemes a polcon tartani, és időnként elővenni. Ez pont olyan! Nagyon-nagyon sok olyan produkciót szeretnék, mint ez a film!
Most sem egy általános kritikát, leírást szeretnék megfogalmazni, hanem a gondolatokat, amiket nekem adott ez a film, és amire szerintem érdemes odafigyelni.
- Olykor hajlamosak vagyunk beleragadni a múltba, és azt gondolni, ragaszkodni kell a régi dolgokhoz, pedig a megoldás ott van előttünk. Előre kell menni, de ez nem azt jelenti, hogy feledni kell a régit.
- Az összefogásnak, a közösségnek ereje van.
- Néha változtatnunk kell a látásmódunkon, és megszületik a megoldás.
- Kövesd az intuíciódat, a belső hangodat, mert vezet!
- A régit megtartva, felhasználva alkoss újat!
- Akkor is menj előre, ha nem hisznek benned! Előbb-utóbb fognak, de akkor már nem számít semmi, csak a tény, hogy megtörtént, aminek meg kell történni.
- A nőknek szerepe van a változásban.
- Az álmok pedig valóra válnak.
Ez persze csak néhány dolog. A bálnák egyébként a Föld őrzői is, és aki arra érdemes, felveszik vele a kapcsolatot. Remélem, egyszer lesz szerencsém Új-Zélandra utazni. Olykor messzire kell menni, hogy megtaláljunk önmagunk. Mindig ajánlom azt is, hogy a werkfilmeket is érdemes megnézni a filmekhez. A rendező Niki Caro olyan mély tisztelettel, maghatottsággal beszél a munkáról, és az egész alkotásról, ahogyan csak lehet. Öröm lehet vele dolgozni. Jó látni, hogy emberek a hitük által teremtik meg az újat, és alkotnak. Olyat, amitől a világ jobbá válik. A főszereplő kislány, Keisha Castle-Hughes pedig álmodott egyszer. Színésznő akart lenni, Új-Zélandon, egy kis faluban. Esélye sem volt rá. A csoda mégis megtörtént. Egyszer csak megjelent egy csapat filmes, és főszereplőt kerestek.
A filmek egyik nagyon fontos tényezője a zene. Próbáld ki, hogy leveszed a hangerőt és nézd meg, hatással vannak e rád a képsorok. Próbáld ki több filmnél. Ugye hogy egészen más a benyomás? Nos, ezért is fontos tudatosan zenét hallgatni!