Egész napom Anahita Istennő körül forgott. Leírtam pár gondolatot, mert ez ma, valamiért nagyon-nagyon fontos. Vidd belőle ami a tiéd! A gondolataimhoz pedig Dávid Júlia festőművész Anahita sumér istennő című alkotását választottam.
Anahita a mindenek Istennője
Azon gondolkoztam, vajon hogy fogalmazzam meg röviden, valójában ki is volt Anahita, aki felé mély vonzódásom évek óta tart, és bár számos kutatást olvastam és olvasok róla, mégis még mindig nehezen fogalmazom őt. Mintha a szavak nem tudnák kifejezni azt a teljességet, amit valójában jelent számomra. Igazabb, ha úgy írom, Anahita bennem él. Érzem őt. Hagyja, hogy felfedezzem, és mutatja a hozzá vezető utat eme fizikai világban is.
A poén az, hogy mire megszülöm a sorokat, a végére mindig rájövök, többen érezzük a hívást, és lépünk az útra. Ki ekkor, ki akkor. Én ezt mindig annak vélem, hogy ez amolyan biztonsági funkció. Mert aminek meg kell történnie, meg is történik. Nincs a véletlenre bízva. Mint ahogy a koronát sem egy ember birtokolja, hanem több ember maga. Mert ha egy elveszik, nincs veszve semmi, mert ott a többi. De ha csupán eggyé lenne a tudás hatalma, könnyen kiiktatható lenne. Az pedig nem fér bele az isteni tervbe. Mint ahogy a részek összessége fogja megadni az egészet, mert a rész az csupán egy nézőpont és nem a teljesség, ezért keresd a kapcsolódást, hogy összeilleszd a darabokat.
Elöljáróban megjegyezném, nem vagyok kutató. Az érzéseim, gondolataim fogalmazom meg eme sorokban, amely valamiért épp ma kívánkozik ki belőlem. Inkább a figyelmet szeretném felkelteni, keresse mindenki a saját igazát és útját általa eme világban. Közelebb kerülhetünk így a megoldáshoz, mert a lényeg mindig a közös pont. Az origó.
Az összefolyó idő megteremti a lehetőséget, hogy újra középpontba kerüljenek rég elfeledett tudások, melyek foszlány darabként ragadtak a különböző téridőkben itt-ott. Ehhez azonban el fontos engedni a merev ragaszkodást az idő linealitásáról, és hogy a valóságot a körülöttünk lévő, éppen a fizikai szemünkkel láthatóval azonosítsuk. Az utunkon nagy segítség lehet számunkra az intuíciónk, a belső megérzéseink, azonban itt is lényeges, hogy a befolyásoló hatásoktól mentes érzékelésünkre tudjunk hagyatkozni. Így közelebb kerülhetünk az illúziómentes valósághoz, amelyet még határtalan képzeletünkkel elképzelni sem tudunk mennyire változatos és tökéletes.
Ha történelmileg akarunk kutatni, „Anahita, a vizek (Aban), termékenység és isteni szuverenitás istennője, az indo-iráni spiritualitás alapvető aspektusát testesíti meg. Lénye magában foglalja a kozmikus egyensúlyt és az életet adó erőt. Ő a mennyei hatalom, amely nemcsak a földi folyókat és tengereket uralja, hanem a kozmikus vizeket is, az ősi anyagot, amelyből minden élet származik. Birodalma az eget és a földet öleli át, összhangot teremtve a szellemi és az anyagi világ között. Az ókori árják termékenységért, háborús győzelemért és földjük védelméért fohászkodtak hozzá, mivel úgy hitték, hogy ő a tisztaság és az élet fenntartó energiáinak forrása. Fontos szerepet töltött be az ókori árja kultúrában. Nevét gyakran az Aban Yashtban, az iráni vallás egyik himnuszában dicsőítik. Az Aveszta szerint „megtisztítja minden férfi magját és minden nő méhét, hogy azok alkalmasak legyenek az élet továbbadására” (Yast 5.2.). Ezzel Anahita az élet forrásaként és az anyaság védelmezőjeként is feltűnik, biztosítva az élet örök körforgását.
„Megáldom Anahita követőit, akik szent vizet áldoznak neki. Ő, aki alászállt a csillagokból, aki megtisztítja a világ minden vizét, tisztítsa meg testünket és lelkünket.” (Yast 5.4)
Az ókori árják számára a víz volt a legszentebb elem, amelyet Anahita oltalma alatt állónak tekintettek. ( A víz jelentőségéről talán nem kell írnom, tudjuk mennyire fontos az élet szempontjából.) A perzsa uralkodók gyakran hívták segítségül csatáik előtt, erőt kérve tőle az ellenségek legyőzéséhez és a birodalom megtisztításához. A Zoroasztriánizmus szent szövegeiben, például a Vendidadban, Anahitát arra hívják, hogy tisztítsa meg az embereket a bűntől és betegségtől, ezzel is erősítve tisztító erejét.
Alakja az idők során összefonódott más kultúrák isteneivel, például a görög Artemisz és Athéné istennőkkel. Ezt a szinkretizmust elsősorban Nagy Sándor hódításai során alakították ki, amikor az iráni és hellenisztikus kultúrák találkoztak. Összehozható továbbá Saraswatival, Inannával, Sauskával és Astartéval, Vénusszal is.
Anahita tehát több volt puszta természetistennőnél: ő testesítette meg az életet, a megtisztulást és a védelmet, és szimbolizálta a víz erejét, amely egyszerre teremt és megújít.
Költői kérdés: Merő véletlen lenne csupán, hogy itt a Kárpát-medencében, a vizek hazájában nem igazán hallunk róla? A világ mégis halad a maga útján, mert belehelyeződik a térbe ami elveszett, még ha játéknak is tűnik csupán per pillanat. Azonban tudd, semmi sem véletlen csupán, minden okkal rendeltetett.
Anahita magyar megfelelője Boldogasszony, akinek alakját inkább a kereszténységbe próbálják belegyömöszölni. A magyar néphitben a Boldogasszony alakja a keresztény vallással összekapcsolva „alakult ki”, ahol Szűz Mária az „égi anya” és védelmező szerepében jelenik meg. Azonban egyes kutatók szerint (és szerintem is) már a kereszténység előtti időkben is létezhetett, és szoros kapcsolatban állhatott a termékenységi és anyai istenségek ősi tiszteletével. A magyar hagyományban a Boldogasszony az anyaság, a védelem és a termékenység jelképe, amelyet sok esetben a női isteni princípiumként azonosítanak.
Anahita és Boldogasszony egyaránt képviseli a női isteni oldalt, a teremtést, termékenységet és a védelmet, amit sok kultúrában tiszteltek. Míg Anahita egy konkrét istennő volt, addig a Boldogasszony inkább a keresztény és magyar népi kultúra egyfajta szintézise lett. Mindkét alak körül megtalálhatók a vízhez és a termékenységhez kötődő szimbólumok, de Anahita kapcsolata a vízzel és harccal egyedibb. A magyar hagyományban a Boldogasszony alakja inkább az anyaságra, védelemre és gyógyításra korlátozódik.
Ha ez idáig nem lenne elég, hozzá vennék még egy Istennőt, Danut, aki a kelták ősi istennője volt. Fontos tudni, hogy leletekkel is lehet bizonyítani, hogy a Kárpát-medencébe éltek kelták.
Danu is a termékenység, a föld és a vizek anyaistennője volt. Nevét néhány kutató a Duna folyóval is összefüggésbe hozza, és egyes európai folyók neve (például a Don, a Dnyeszter) is a nevéhez kötődik.
Danu, Anahita és a magyar Boldogasszony közötti kapcsolat egy érdekes példa arra, hogyan jelenik meg a termékenység, a víz, és az anyai princípium különböző kultúrákban hasonlóan. Mindhárom alak összeköthető a természet, különösen a vizek, a termékenység és az anyaság fogalmával, ami valószínűsíti egyetemes szimbolikai hátterüket, és történelmi és kulturális összefonódások is lehetségesek.
Mindhárom istennő ( és a többiek is) megtestesíti a női erő, a víz és a termékenység archetípusát, ami a különböző kultúrákban a női princípium egyetemes értékeit tükrözi. Ezek a párhuzamok azt mutatják, hogy az anyaistennők kultusza ősi gyökerekkel rendelkezik, amely az európai, közel-keleti és közép-ázsiai népek közös mitológiai örökségét is jelképezheti.
Az én javaslatom: Engedd meg, hogy feltáruljon benned az ősi női erő. Itt van az ideje. Pontosan érzed! Engedd, hogy összekapcsolódjunk a téridőn keresztül. Ha hallgatsz a legbelsőbb mélyedre, úgyis mutatják az utat. Itt az idő, hogy kapcsolódj! Itt az idő! Az erő számít, a tudás, amit képviselsz, ami a lényed! Egyek vagyunk! Folyik az idő mint homok ujjaid közül. A kincs marad. Marad?
Ah-mer za te-r na, k m e-di ké. O-la-zi stn-er tr-me-li-h kna.
Fotó – Dávid Júlia: Anahita sumér istennő című festménye