Napok óta jár a fejemben pár dolog. Mikor és ki fogja azt mondani, hogy állj? Az emberben működnek bizonyos fajta ösztönök, amelyek olykor a túlélés zálogai. Ilyenek a levegővétel, menekülési ösztön és ilyen a szexualitás is. Most maradjunk ez utóbbinál. Van egy sorozat a Spartacus: Vér és homok, amely remek bemutatása az emberi kiszolgáltatottságnak, ugyanakkor a pengeélen táncolásnak is. Vizsgáljuk csak meg közelebbről. A filmsorozat remekül példázza, hogy emberek hogyan vannak kiszolgáltatva nem csak testileg, de lelkileg is. Semmi sem végleges és biztos, legyen az úr vagy szolga. Mondjuk, ilyen példa lehetne a Trónok harca is, amiben szintén remekül alkalmazzák ezt az ellentétet. Pont ettől jók ezek a filmek. Mindenki szolga és úr is, csak épp más-más helyzetben. Az, aki az egyik helyzetben parancsolgat, a következőben a másik seggét nyalja. Tehát visszatérve a rabszolga filmre, mondhatjuk hogy véres, tele van brutalitással, miközben a szexualitást is meglehetősen nyersen, ugyanakkor provokatívan ábrázolja. A lenge öltözeteket lehetne ugye a kor stílusára is fogni, de szerintem sokkal inkább a testek sebezhetőségéről, a túlfűtött, mindennapokban megjelenő szexualitásról szól, a vágyak ki és megélését jelenti. Egyszerű. Akarja, elveszi. Az úr. Parancsra dugja meg, vagy tartja oda a hátsóját a szolga. Ugyanakkor kendőzetlenül meg is élik a vágyaikat. Most legyünk őszinték hölgyeim. Ki ne vágyna arra, hogy egy izmos, erős, tesztoszterontól túlfűtött férfi karjaiba simuljon bele?! Legalábbis a titkos bakancslistán biztosan szerepel mindenkinél. Ugyanakkor a férfiak is szeretnék megélni a buja, kiszolgáltatott hölgyek feletti uralmat. Na de hol a határ a fantázia és a valóság között? Mert amíg egy kiforrott személyiségű ember mondjuk eljátszik a gondolattal, netalán a párjával próbálja ki a domina/dominus szolgajátékot, vagy keres magának valakit akivel megéli ezt az oldalát ha nincs állandó partnere, mindenestre tudja hogy ez egy játék, határokkal, és ezek csak felvett szerepek. Addig egy kiforratlan személyiség valóságnak éli meg. Mint ahogy a fiatal korosztály is azt gondolja, hogy ami a médiában látható, az a valóság. Valóság az érték nélküli, látszatnak élő celebek világa, valóság a pénzért mindent megtehető és semmi következménnyel nem járó emberek világa, valóság a mindent feltáró előjáték és szerelem nélküli szex. Fogalmazzunk úgy dugás. És ezeket tartják normának. Miért? Mert ezt látják. Nincs egy értékrend, nincs másik, követendő példa. Igen, van ilyen valóság is, de nincs ott a szülő, aki elmagyarázza, hogy kislányom/kisfiam lehet ezt másként is. A kiforratlan személyiségből pedig aberrált, lelkileg totál sérült felnőtt lesz. Utána pedig nem lesz elég semmi. Jönnek a szado-mazo és más egyéb, véres-szaros-megalázós-verős kapcsolatok. Mert már csak akkor áll fel, mert már csak akkor tud élvezni. Pedig mire is vágyott volna? Egyszerűen egy kis odafigyelésre. Vezetésre, példára, értékelésre. Hogy jó. Úgy ahogy van. Na de ki mondja egyszer azt, hogy állj? Ki mondja azt, hogy nem? A szexualitás, a férfi-női egyesülés az szentség! Gyógyító energia!!! Ilyenkor a nő dimenziókapu! Gondoljatok abba bele, hogy élet születik! A lélek ilyenkor érkezhet a testbe. A nőbe, akiből majd világra jön a gyermek! A két fél összekapcsolódása által emelkednek az égig! A nő emeli fel a férfit! Jó esetben. Ehelyett pont a másik irányba indulnak el. No, de miért is jutott eszembe ez a kissé nyersre és vulgárisra sikeredett szösszenet? Mert tudomásomra jutott, hogy 10-12 éves lányok között az dívik manapság, hogy a fiúknak a feneküket tarják oda, hogy a szülők ne jöjjenek rá, hogy már nem szűzek. Kérdésem: Mi lesz ezekből a gyerekekből, akárcsak 4-5 év múlva? Nekik ez a norma. Miért?
Nem várok válaszokat, csupán nézzen mindenki magába. Figyeljen oda mindenki a gyerekére, társára, környezetére. Szeressétek egymást és segítsétek az úton. Én hiszek egy jobb világban. Hiszek az átalakulásban, de ezért mindenkinek tenni kell!
Szeretkezzetek, éljétek meg a nőiességeteket, férfiasságotokat, mert ez így van rendjén! De tudjátok, hogy ez szentség! Kezeljétek is úgy! Abba még belefér, hogy felveszitek a lenge ruhát, és eljátsszátok a játékokat. De tudjátok hol a határ, és tudjátok, hogy ez csak szerep. Mert jó odasimulni egy izmos és erős karhoz, vállhoz, megmarkolni egy feneket, vagy jó a nő fölé emelkedni és éreztetni az erőt. De hogy felemelkedtek e az égbe? Hogy az erőt, amelyet ilyen esetben mozgattok, mire használjátok, az csak rajtatok múlik! A tudást pedig át fontos adni az új generációnak! Már ha van milyen tudást átadni.
Asharti
Legutóbbi hozzászólások