A HANGON TÚL – A FÉNYNYELV VILÁGA
1. rész – Nem én találtam meg a fénynyelvet. Ő talált meg engem.
Egy új bejegyzéssorozatot indítok, amelyben szeretnélek benneteket közelebb vinni a fénynyelv, vagy ahogyan én nevezem, a kozmikus kódnyelv világához.
Mesélek majd arról, hogy mit jelent számomra, milyen különböző megnyilvánulásai lehetnek, hogyan kapcsolódik a Hanghoz, az énekléshez, az önismerethez és ahhoz az úthoz, amelyet közel harminc éve járok.
De először elmesélem, hogyan kezdődött nálam. Mert bizony nem úgy, ahogyan azt ma sokan elképzelik. Nem kerestem a fénynyelvet. Fogalmam sem volt róla, hogy létezik. Fiatalon kung-fuzni jártam. Egyszer a mesterem azt mondta, hogy valami különleges dolog jön ki a számon, ami jó hatással lehet az emberekre. Én pedig csak néztem. Nem igazán értettem, miről beszél. Másvalaki azt jósolta, hogy egyszer különleges lemezeket fogok készíteni. Persze, az egómnak jólesett hallani, de őszintén szólva akkoriban ebből sem értettem sokat. Aztán elkerültem Szabadits Judit nénihez, aki az első igazán meghatározó énektanárom lett. Nemcsak hangképzést tanított, hanem olyan szellemi összefüggésekről is beszélt, amelyek jelentőségét akkor még fel sem tudtam fogni.
Közben építgettem a magam kis zenei világát. Koncerteket szerveztem, énekeltem kung-fu teremben, templomokban és mindenféle különleges helyszíneken. És egyszer csak jött egy gondolat. Mi lenne, ha egyszerűen csak énekelnék? Szabadon. Úgy, ahogyan belőlem jön. Nem született magyar szöveg. Sem más, általam ismert nyelven megszólaló dal. Csak hangok. Szótagok. Valami különös, szabadon áramló, akkor még számomra is érthetetlen hangnyelv. Halandzsának gondoltam. Az embereknek viszont tetszett.
Sokat koncerteztünk a néhai Látó Richárddal is, aki a zenében hasonló szabadsággal improvizált, mint én a hangommal. Csodálatos közös zenei világokat hoztunk létre. Én pedig hosszú ideig egyszerűen improvizációnak neveztem mindazt, ami történt. És közben féltem.
Féltem attól, hogy mit gondolnak rólam. Hogy furcsának tartanak. Hogy kinevetnek. Hogy talán én magam sem értem, mit csinálok.
Évekig tartott a „csinálom – nem csinálom” állapot.
Ráadásul a boldogságomat és a helyemet sokáig a zenei pálya más területein kerestem. Musicalben, operettben, operában, különféle műfajokban.
Eszembe sem jutott, hogy egyszer éppen ez a különös, szavakon túli éneklés lesz a művészi utam egyik legfontosabb szála. Voltak kitérők, külső hatások és olyan időszakok is, amikor eltávolodtam attól, amit belül igazán a sajátomnak éreztem. De a Hang mindig visszatalált hozzám.
Jöttek a dalok, a lemezek, a koncertek, a különleges zenei találkozások. És velük együtt én is változtam.
Ahogy egyre mélyebbre jutottam az önismeretben, a hang természetének kutatásában és a saját belső világomban, lassan megértettem, hogy amit ösztönösen csinálok, az az intuitív hangadás egyik formája.
Azt is, hogy amit sokan fénynyelvnek neveznek, számomra kezdettől fogva inkább kódnyelvként jelent meg. És hogy nem feltétlenül egyetlen, mindenkinél azonos fénynyelvről beszélünk.
Később, szinte párhuzamosan ezzel a belső felfedezőúttal érkeztek meg az életembe mélyebben a perzsa, szufi és más ősi szakrális hagyományok. Olyan kapcsolódásokat találtam bennük, amelyek újabb kérdéseket és felismeréseket hoztak. A Hang pedig idővel számomra már nem csupán a dalokban való önkifejezést jelentette. Saját tapasztalataimban az átalakulás, a belső folyamatok és az önismereti munka eszközévé is vált. Ebből a sokéves művészi és szakmai útból született meg a saját módszerem, a FreeForm LifeSong Method is.
És van valami, amit mindebből különösen fontosnak tartok.
Nem gondolom, hogy a fénynyelv megszólalása valamiféle spirituális rang vagy fejlettségi szint bizonyítéka lenne. Az én történetem éppen az ellenkezőjéről mesél. Előbb történt meg velem valami, amiről fogalmam sem volt, micsoda. És csak hosszú évek tapasztalata, tanulása, kételye, öröme és belső munkája során kezdtem megérteni. Talán nem mindig nekünk kell megtalálnunk az utat egy képességhez. Néha az talál meg bennünket.
És aztán egy egész életünk van arra, hogy felnőjünk hozzá.
Ma már egyre többen beszélnek a fénynyelvről, és egyre több ember oszt meg hasonló élményeket. Éppen ezért érzem fontosnak, hogy beszélgessünk róla. Nyitottan, kíváncsian, egymás tapasztalatait tiszteletben tartva.
A következő részben arról mesélek, miért gondolom úgy, hogy nem egyetlen fénynyelv létezik, és mit értek én a különböző hangnyelvek és kódok alatt.
Addig pedig kíváncsi vagyok:
Találkoztál már olyan énekkel vagy hangokkal, amelyeknek nem értetted a szavait, mégis mélyen megérintettek?
Szeretettel:
Asharti Szabó Andrea
Intuitív énekművész
A Hang az anyanyelvem.