Úgy vélem egyre több és jobb magyar filmalkotás készül. Ennek külön örülök, hiszen a több ezer színész végre lehetőséget kap, hogy megmutassa magát. Feltéve, ha vannak elég bátrak a rendezők, készítők, és bevállalják az ismeretlen arcokat a vásznon. Milyen jól teszik. Ez beigazolódott a ’Testről és lélekről’ című filmnél is, és igaz ez a ’Kojot’ című filmre is. Jól lehet a Magyar Filmhéten nem vetítették, és a mozik sem kapkodnak, hogy a műsorukra tűzzék, mégis hatalmas sikert aratott a nézők körében. Már akinek sikerült elcsípnie valahol az interneten. Érdemes keresgélni, és remélem, az alkotók elérhetővé teszik akár egy fizetős oldalon, hogy minél többen láthassák akár többször is. Jómagam dvd-n is megvenném. Vannak ugyanis olyan alkotások, amelyeket érdemes tárolni lemezen is, különféle extrákkal, megtisztelve ezzel az összes embert, aki a munkáját fektette bele a filmbe. Egy átlag nézőnek fogalma sincs, mennyi összetevőre van szükség egy film létrejöttéhez. Nem csak a jó ötlet kell, hanem rengeteg pénz, emberek szakértelme, tudása, belefektetett energiája. Ha pedig valami nem stimmel, az a végeredményen is meg fog látszódni. A kész művet azután pedig valahogyan el fontos juttatni az emberekhez. Szellemi termékek ezek, amiért oly sokan nem akarnak fizetni, mert természetes, hogy elérhető, holott ha elmegy az ember fia/lánya a boltba kenyérért, ott is ki fizeti az árát. … No, de most nem is erről szeretnék írni. Amikor megnéztem a filmet, szinte az asztalt csapkodtam, hogy zseniális! Micsoda példa, szembenállás az út választásáról. Arról, hogy dönthetek így is és úgy is. A történet röviden annyi, hogy Bicsérdi Misi, a kiégett, frusztrált, menekülő, az életben magát nem találó ifjonc, aki nem vállalja fel a konfliktusokat sem, örököl egy házat és földet nagyapjától. Gondol, egyet, ha már minden vacak körülötte, kihasználja a lehetőséget és új életet épít. No persze ez nem ilyen könnyű. Pénze nincs, tudása sincs. Segítői a hallgatag sógora Attila és a nagydumás Lajos. Ráadásul szembe találja magát a Szojka családdal, élükön Pállal, aki a környéken mindent apró pénzért felvásárol, hogy eladja a svédeknek. A film persze nem csak Misiről szól. Hanem a feleségéről, Eszterről is, aki majdnem elhagyja a párját a „pénzes” Kispaliért. Továbbá szól az öreg Szojkáról, az őt mozgató szálakról. Gyakorlatilag az összes szereplő egy-egy külön történet. Ami a legjobban tetszett az Misi és Kispali párhuzama. Egyikőjük sem éli meg a férfiasságát. Kispalinak hiába van pénze, az nem az övé, hanem az apjáé gyakorlatilag, aki folyamatosan alázza. No nem szeretném végig elmesélni a történetet, a lényeg az, hogy ez a két fiú, akár barát is lehetett volna. Mindketten férfivá válhattak volna. Mégis, Kispali másként döntött. Ő beleragadt az önsajnálatba, saját nyomorúságosnak hitt életébe. A kohó tüze őt nem égette férfivá. Misi ezzel szemben képes volt ezen a présen keresztül menni. Nekem erről a mai társadalom jut az eszembe. Vajon képes a ma embere megedződni és felülírni a saját sorsát? Legyen akár férfi akár nő?! Képesek vagyunk venni egy levegőt, és bevallani magunknak első lépésként, hogy ami van az nem jó? Ha pedig szembe merünk nézni, van elég bátorságunk, kitartásunk végig menni az úton és átalakítani az életünk? Nagyon tetszik a filmben az, ahogy a mai magyar valóságot ábrázolja. Az átlagembereket. Megmutatja, hogy igenis bármilyen helyzetből van kiút, és lehet felállni. Persze senki sem mondta, hogy könnyű és gyors, azonban mindenképpen megéri! Továbbra is vallom: Azért vagyunk ezen a bolygón, hogy fejlődjünk. Tapasztalatokban gazdag utazást hát mindenkinek! A filmet rendezte: Kostyál Márk. Főbb szerepekben: Mészáros András, Bocsárszszky Attila, Kovács Frigyes, Orbán Levente, Dobra Mária Mara, Mátray László.
Legutóbbi hozzászólások