A világban változás van. Ma már nem titok beszélni a Lélekről a nyugati világban, mint ahogy arról sem, valami többnek kell lennie a puszta anyagnál. Egyre több olyan alkotás születik, amely a valóságot pedzegeti, még ha nyíltan nem is mondja ki. Külön öröm számomra, hogy értékelik is az elgondolkodtató, szabványos kliséken túl mutató filmeket. Én ennek tudom be, hogy Enyedi Ildikó filmjét Oscar-díjra jelölték. Drukkolok, mert megérdemli!

Spirituális film nem is kicsit, de abszolút nem a szokványos negédes módon. Újszerűen ábrázol, köntörfalazás nélkül arcunkba tolja az igazságot: A Lélek megtalálja az útját és felemelkedik az anyagi síkon is. Hamarabb tudja mi a teendő, mint maga a test, az ego, és aminek meg kell történnie megtörténik. Brutális a maga nemében, vegánoknak tuti nem fog tetszeni. Arról is lehetne írni egy sztorit… A film megmutatja a reményt, a reménysugarat, hogy mindenki megtalálhatja a boldogságát. Ez a sugár pedig bennünk él. A remény bennünk él, még az állatokban is. A film elején a vágóhídra kerülő tehén ugyanúgy az égre néz, mint a takarítónő vagy a főszereplő Endre, aki arcát tartja a nap felé, fürdőzik benne. Mária, a másik főszereplő viszont visszalép. Fél a reménytől, magától az élettől, elzárkózik előle, nem hisz már benne. A film azt mutatja meg, hogyan találja meg Marika a Fényt, hogyan lesz képes érezni, bízni, miközben az utolsó pillanatig azt gondoljuk vége, nincs tovább és feladja. Akkor már benne van a reménysugár, az utolsó szál, amikor kapaszkodik a férfi hangjába. Kapaszkodik belé, hátha mégis kell neki. És már ott van röviddel a halál kapuja előtt. Folyik a vér a karjából, mikor elhangzik a szó: Szeretem magát! Ez pedig elég lesz ahhoz, hogy megforduljon, és az életet válassza. A film elején a tehén hiába bízik, neki más lesz a sorsa. Milyen fura. Neki nem volt választása. Vagy mégis?  Megvolt a gondolatválasztás szabadsága. Azt gondolják sokan, hogy az állatoknak nincsen lelke. Ajánlom, próbálják ki, hogy belenéznek egy kutya szemébe, vagy bármely más állatéba. Elgondolkodtató…

Történetünk fő helyszíne tehát egy Vágóhíd. Anyag. Kőkeményen. „Gyilkolás”. Folyik a vér. Látjuk, amint az állatok bekerülnek majd csúfos véget ér a sorsuk. Ott nincs Lélek, semmilyen szinten. Vagy mégis? A rendező nagyon szépen megmutatja nekünk az álszent világ analógiáját. Ha nem látjuk, akkor nincs! Olyan mintha nem lenne! Pedig van! Azért, mert nem akarjuk észrevenni, attól még létezik. Van erőszak a világban! Nem minden abból áll, de azért van! Persze ezek mind-mind a fejlődési fokozatok egyes lépcsőfokai, így nem lehet ítélkezni. Mi is voltunk abban a helyzetben nagy valószínűséggel! Állj meg kedves olvasó. Mit mond a Biblia? Ne ítélkezz! Na, pont ezért! Mert sosem tudhatod, mikor, miért, hogyan. Mindennek oka van! Minden egyes fűszál, gondolat számon van tartva. …

Két főhősünk találkozása nem éppen ideális. Jól beszólnak egymásnak, pedig csak félelmüket és bizonytalanságukat akarják leplezni. Endre, a gazdasági igazgató egyik karjára béna, szó szerint lepukkant, lestrapált férfi, aki a szerelemről maximum csak álmodik, miközben jól megbámulja a pszichológusnő melleit. Mária pedig egy mániákus, kényszeres nő, aki a munkába menekül, aki már a műszak kezdése előtt a monitort bámulja, és várja, mikor indul el a szalag. Közös mindkettőjükben, hogy félnek. Az anyag számukra csak egy sík. Maguk sem tudják, miért vannak ott ahol. Küzdenek az életben maradásért, ami boldogságot nem hoz számukra. Élik a mindennapi életüket, mint az állatok. Bár ez így keménynek hangzik, de ösztönből próbálnak túlélni. Egyedül csak az álmukban szabadok. Kiderül, hogy mindketten szereplői egymás álmának, mégpedig úgy, hogy egy vizsgálat miatt pszichológust rendelnek ki vizsgálatra, és többek között az előző esti álmukra is rákérdez az első magömlés, maszturbáció mellett.

Nem szokványos történet ez a film. Nyersen fogalmaz, ám annál elemibb erővel. Végig látjuk, amíg a tehén kalodába kerül és lesújt rá a mindenható kéz. Majd a már élettelen testről levágják a fejet, és kezdődik a nyúzás. Törik a csontja az állatnak, ami jelentheti a merev gondolkodás törését is. Folyik a vér. Ebben a közegben ki tud szabad lenni? Ki az, akinek a lelke szabaddá válhat? A szereplők mindegyikének megvan a maga hétköznapi problémája, napi témája. Féltékenység, szex, intrika. Innen lehetséges kiemelkedni? A film bebizonyítja igen. A Lélek, a Lelkek tudják, hogyan tegyék. Akár az álmon keresztül is megkapjuk az információt, a kérdés csupán az, hogy észre vesszük-e a jeleket? Milyen szerencsés „véletlenek” sorozata vezet el odáig, hogy megtudjunk bizonyos sorsfordító dolgokat? Nézzük csak! Két ember baromira unszimpatikus egymásnak, mégis ugyanazt álmodják. Erről persze nem tudnak értelemszerűen. A megkeseredett, kiégett kolléga, akinek elege van a világból, ellop egy nagy adag búgató port, amit egy vendéglőben az 50 éves osztálytalálkozóra érkezők ételébe szórnak bele! A csapat egymásnak esik, szexelnek önkívületi állapotban. Elég morbid, mint ahogy az is, hogy a vágóhídon jó pénzért sutyiban fedeztetést végeznek. A rendőrségi nyomozás során előírják, hogy a dolgozók mentális állapotát vizsgálja ki egy pszichológus, hátha kiderül, ki lopta el a szert. Na, ennek a pszichológusnak a melleit bámulja meg Endre, aki átlátszó ruhában végzi a dolgát. Láthatjuk, hogy a látszólag értelmetlen dolgok nagyon is összekapcsolódnak. Így derül fény arra, hogy Endre és Mária egyet álmodnak, ráadásul úgy, hogy a pszichológus önérzetes, és kikéri magának, hogy miért szórakoznak vele, hogy szívatják az azonos sztorival.

Innen indul kettejük valódi története és a lány fejlődése. Megismerni egymást, ami ráadásul baromira nem megy. Az izgató az, hogy egyedül az álmukban élnek teljes életet. A lány végül kilép a fénybe és megtanul élni. Két sérült, agyon gyötört ember egymásra találása. Persze nem egyszerű a folyamat. A történetet ennél részletesebben nem mesélném el, mert megéri megnézni, figyelve minden apróságra! Tele van rengeteg szép és igaz pillanattal. Vajon sokan közülünk tudjuk milyen élni? Milyen érezni a vizet bőrünkön, hallgatni egy jó zenét? Tudjuk milyen az, kapaszkodva az utolsó reménysugárba már majdnem feladva az életet mégis azt választjuk, hogy merünk tovább lépni?

A Lélek keresi önmagát, egy másik Lelket, hogy szeressék! Értitek mit jelent ez? A Lélek meg is találja az útját és felemelkedik az anyagból előbb-utóbb, így vagy úgy. Az anyagból, ami „csak” csont, hús és vér. Múlandó. A film végén szeretkeznek. Pontosabban inkább szexelnek. A férfi fújtat mint a szarvasbika, a lány tűri. Másnap felszabadultan veszik tudomásul, nem álmodtak. Innen indul a következő kör tovább. Egy szinttel feljebb. Nem romantikus film. Nagyon nem az. Tapasztalások és felismerések, tanulások sorozata. Mint az életünk. A kérdés csak az, felismerjük e, éppen mi a feladat és meg merjük e lépni. És Te? Kedves olvasó? Látod a reménysugarat? Követed? Figyeled a jeleket?  Hányan vagyunk Endrék és Máriák?

Mindenképpen szeretném megemlíteni a két főszereplő nevét, mert fantasztikusan játszottak: Borbély Alexandra, Morcsányi Géza. Gratulálok az alkotóknak! Te pedig kedves olvasó, mindenképpen nézd meg a filmet! Többször! Érdemes!

Pin It on Pinterest