A művészetek tanulása és művelése szinte minden korban hozzá tartozott az alapműveltséghez. Kezdve az egyiptomiaktól a görögökön, a rómaiakon át még a középkorban is nagy gondot fordítottak a megfelelő képzésre. A korábbi kultúrákról, társadalmakról nem is beszélve. Egyszerűen tisztában voltak azzal, hogy a lelket és a testet művelni bizony fontos dolog. Persze nem adatott meg mindenkinek a lehetőség, mert drága volt, és volt idő, amikor csak bizonyos rétegeknek engedték, azt is korlátozva.  A nagy réteg, a köznép nem mindig jutott lehetőséghez, azonban mindegyik kereste és általában meg is találta az önkifejezés formáját. Vehetjük példaként akár a magyar kultúrát is, ahol a népzene, népművészet igen erőteljesen volt jelen az emberek napi életében, környezetében. Ha a mai kort szeretnénk megnézni, akkor egy igen érdekes jelenséget figyelhetünk meg. A művészetek egy része még mindig igen drága, ugyanakkor vannak elemei, amelyek szélesebb körben elérhetőek. Szerencsére. Jelen esetben a zene és ének tanulást emelném ki. Drága zenét/éneket tanulni, mert sokba kerül a magán tanár, zeneiskola sincs minden kis faluban, bár Kodály Zoltán sokat tett, hogy változzon a helyzet. Van azonban ma már internet, és rengeteg képzési anyag elérhető online. Így karnyújtásnyi távolságra került, és mondhatni csak az nem tanul zenét, éneket, aki nem akar.  A színvonal természetesen egészen más kérdés. Vannak igen jó online oktató csomagok, mint kevésbé jók,  ugyan úgy, mint a hús-vér tanárok között is jellemző a sokszínűség.. A kiber tér és a technikai eszközök fejlődése amennyire segít, ugyanannyira elősegíti a hígulást is. Könnyebb megoldani egy hangfelvételt, mert remek eszközök állnak rendelkezésre. Könnyebb azonban eltusolni, elfedni a hibákat is, mert ma már erre is vannak eszközök, hogy a hamis hangokat kiküszöböljék, ezáltal a gyakorló/alkalmazó hajlamos elhinni, hogy ő mennyire jó abban, amit csinál, pedig szüksége lenne még tanulásra. Ma már nagy keveredés figyelhető meg ez által az érték és nem érték, a jó zenész/énekes és a kevésbé jó zenész/énekes között. Ebben a kavarodásban úgy vélem igencsak fontos a tisztán látás és a kritikus szemlélet.

Énekelni tanulni sikk. Nem az a fontos, hogy valakiből művész lesz e vagy sem. A lényeg az igényességen van! Szeretném e magam kiművelni, és gyakorolni azért, hogy örömet szerezzek önmagamnak elsősorban, azután a környezetemnek. Meg szeretném e ismerni önmagam? Hajlandó vagyok e áldozni azért időt és energiát, hogy tanuljak? Ma már mindenki az instant és a gyors megoldásokat keresi! Az éneklés, és a valódi zenetanulás sosem lesz ez. Mert türelemre tanít. Lépésről lépésre tudok csak haladni. A felgyorsult világ, ami lehet nem is gyorsabb, csak én élem meg annak, a hajszolása az élvezeteknek, az élményeknek, az egész életnek, pont a lényeget veszi el. A megfigyelést. Van időm észrevenni önmagam fejlődését? Van időm arra, hogy a tapasztalásom valóban magamévá tegyem? Ha nem szánok arra időt, és energiát, hogy megfigyeljem és tudatosítsam, mi végre vagyok itt a Földön, akkor úgyis visszakerülök még egy körre. Ez pedig lényeges és megjegyzendő dolog! Merjem megengedni magamnak, hogy a gyorsulás közepette is teremtsek magamnak egy idősíkot, egy téridőt, ahol önmagam lehetek, ahol megismerhetem azt, aki valójában vagyok. Megismerhetem a fizikai testem, és azt is, aki ezt a testet irányítja, a lelkemet. Megismerhetem és tapasztalhatom az élet lényegét! Van elég bátorságom hozzá? Ami pedig azt illeti, eközben még élvezhetem is az egészet! Mert a művészetek, ezen belül az ének és a zene is, boldogságot okoz! Ha élvezem a megnyilvánulást, akár önmagam akár mások számára, akkor endorfin szabadul fel a testemben, ez pedig örömet okoz. Úgy vélem a hangok birodalmát, a valódi értékét manapság kezdjük csak el igazán újra felfedezni és megismerni. Nagyon sok része van, amelyről fogalmunk sincs, legfeljebb néhányan kapizsgálják.  Énekelni tanulni sikk. Legyen igényem arra, hogy amit alkalmazok, annak az eszköztárát fejlesszem. Jelen esetben, ha zenélek, énekelek, akkor tanuljak hangszeren játszani, tanuljak énekelni, hogy szebben és jobban tudjam magam kifejezni. Hogy a lelkem, aki megnyilvánul ebben a téridőben, úgy tudja kifejezni önmagát, ahogy valójában szeretné, ne legyen torzulás. A külső megjelenés manapság nagyon nagy hangsúlyt kap. Sok esetben el is van túlozva. Mesterséges beavatkozások révén próbálnak meg elérni szebb és jobb külsőt. Vajon azon elgondolkozott már valaki, hogy ez a változás hogyan hat a lélekre? Végeztek ezzel kapcsolatban tanulmányokat? Úgy vélem a művészetek általi lélek változás, megnyilatkozás, sokkal szebb fizikai formát eredményez, mint a szike. Mert az, akárhogy is nézzük, mű, illúzió. Beavatkozás az energetikai térbe, erőszakkal. Annak pedig visszaható következményei vannak. A művészetek általi formaváltás, formabontás azonban erőszakmentes. Energiával hatunk egy energiára. Finomrezgéssel egy rezgésre. Van lehetőség idomulni és alakulni. Énekelni tanulni sikk, mert általa finomodik a testünk és a lelkünk, boldoggá tesz bennünket és a környezetünket. Énekelni sikk, mert támogatja a kreativitást, a finom mozgások által a mozgáskoordinációt, a többszintű látásmódot, az osztott figyelem képességét. Énekelni sikk, mert kitűnő stressz oldó módszer, ami ráadásul bárhol és bármikor a rendelkezésedre áll, ingyenes. Erősíti a szívet és e lelket. Énekelni sikk. Énekelni tanulni még inkább. A tudatos ember ismérve, ha azt megfelelően teszi. Ha megengedi magának.

Pin It on Pinterest