Néha a saját tudatunk zárja be a kapukat, és nem vesszük észre, mennyi lehetőség van körülöttünk. Csak jajongunk és könyörgünk segítségért, és átkozunk mindent körülöttünk, elvetve isteni terveket, pedig oly egyszerű. Az ablak mindig is ott volt, van s lesz nyitva az orrunk előtt. De vajon ki látunk e rajta? Látjuk-e a beáramló Fényt, Életet? Látjuk-e a megoldás millió darabkáit, melyek beszűrődnek a napsugarak hátán táncolva?
Az önmagunk teremtette falakon belül kapálózunk, mint egy őrült vad, és megmerevedett életünk kivetítéseibe kapaszkodva ragadtunk bele az anyagba?! Akárhogy is. Az ablak nyitva a világra. Bátorság kinézni és kiröpülni rajta, mint a kismadárnak, aki észreveszi, hogy nyitva a kalitka ajtaja. Olykor félelmetes. Sőt leginkább félelmetes, mert ismeretlen. Oly sok mindentől félünk. Az élethez is bátorság kell. Egyszer valaki azt mondta, hogy az erős nők, mint én… Erős lennék? Nem. Inkább bátor. Bátorság felállni újra és újra ha térdre kényszerítenek. Bátorság, ha merek lépni az ismeretlenbe. Követni az álmaim, vágyaim. Még akkor is, ha nem látom, hogyan jutok el a célig, csak hív valami és vonz magához. Bátorság kellett ahhoz is, hogy felvállaljam, más vagyok, mint a többiek, a nagy átlag. Az intuíció, ahogy kimertem lépni az ablakon, ami hívott, kinyitotta a világot, kitágította a tudatomat. Megváltoztatott, és már nem akarok más lenni mint MÁS. Mert amúgy ez a normális. Nekem legalábbis. Felülről nézni önmagam, ki itt e fizikai síkon vagyok a lábujjam hegyétől a fejem búbjáig, mégis része és egésze annak, aki valójában vagyok.
Sokan beszélnek ma intuitív ez, intuitív az. De valójában? Vagy csak követünk mások által berögzített és bemutatott sémákat? Hol kezdődik az, amikor azt mondom, egy vagyok a világgal? Kitágult tudatom ott van a létezés minden szemcséjében? Miért van az, hogy jobban elfogadjuk azt, ami messziről való, és megkörítik, becsomagolják szépen, holott ott van az orrunk előtt is, csak éppen le kéne nyúlni érte? Csupán ki kellene lépni az ablakon?
Intuitív énekesként…. Bár nem emlékszem honnan jött ez a szó annak idején… szóval intuitív énekesként kiállni a színpadra, az emberek elé bátorság. Bátorság teret engedni a hangoknak, dallamoknak, ami jön. Amit hamarabb műveltem, mintsem bármit is tudtam volna róla. A bátorság a hívásra azonban nyitotta a kapukat. Látszólag véletlenek sorozata, halandzsa, értelmetlen. Azonban a figyelő és arra nyitott, az olvasni, hallgatni tudó számára egy tökéletes rendszer, megkomponált szimfónia, amely egy könyvtár tudásanyagát tömöríti magába. A betekintés lehetősége pedig az egyén függvénye. … Bátorság túllépni a kereteken, a társadalom és ki tudja mi által épített falakon. Cserébe azonban kitárul egy világ. A VILÁG. Ami ott van túl, az ablakon! Te elég bátor vagy?!
Legutóbbi hozzászólások