Gondolatok ’Az ötödik elem’ című filmről és a lélekfejlődésről.
Luc Besson egy olyan rendező, akire érdemes odafigyelni. Elképesztő zsenialitás és gondolatvilág párosul benne. Én ’Az ötödik elem’ filmje óta imádom, hozzáteszem, vajmi keveset tudtam róla korábban. Nevéhez olyan filmek kötődnek, mint a Leon a profi, Angel-A, Artúr és a villangók, Lucy, no meg a Taxi sorozat. Az Angel-A –t szívesen megnézném már magyarul, vagy legalább angol felirattal, de valószínű nem vagyok elég ügyes az interneten való keresgélésben, mert nem találom. Most Az ötödik elem filmjéről szeretnék pár gondolatot. Ez azon filmek egyike, amit bárhol, bármikor képes vagyok nézni, ha kikapcsolódásra vágyom. A romantikus filmek mellett ugyanis a sci-fik a másik kedvenc műfajom, de azok közül is a lightos, értelmes, a mindig jó győz típusú filmek.
Két dolog minden embernek eszébe jut erről a filmről. 1. A Bruce Willis játszott benne 2. Ebben énekel az a kék színű idegen. Ha más nem is, de ez a két dolog biztosan mindenkinek bevillan. A célt már el is érte a rendező. A tudatalattiba bemászott az egyik leglényegesebb mondanivalója a filmnek: A kék szín fontos. A hang fontos. Megbabonáz és valami földöntúli jelentősége van, ráadásul összekapcsolódnak. Jelen esetben Plavalaguna alakjában. Kék, énekel, és földönkívüli, és az ő személye, önfeláldozása által menekül meg a világ. Gondolkozzunk csak? A testében rejti és őrzi a négy másik őselemet. Amikor meghal, akkor, veszi ki belőle Korben Dallas, viszi vissza a Földre, és a szeretet, azaz Leeloo által összekapcsolva menekülünk meg. Ez a film másik lényeges mondandója, hogy a négy elemen kívül van egy nagyon fontos dolog a világon, ami kicsit fura, olykor sebezhető, de mégis brutál erős és érzékeny, mint a filmben a szereplő Leeloo, a maga furcsa hajával, kinézetével, ez pedig maga a szeretet. Na igen. Sokaknak furcsa is ez az érzelem a mai kitárulkozós világban, ahol inkább nyálasnak, uncsinak, földöntúlinak tűnik. Ha megfigyeljük mindkét szereplő ráadásul nőnemű, női energiát képvisel.
Milyenek is vagyunk mi nők? Önfeláldozóak, erősek mégis érzékenyek, néha furák, és sokszor érezzük magunkat idegennek is nem? A férfi erő is megjelenik persze, és a kerek egészhez, ő is hozzáteszi a maga részét, és ez is így van jól, de amit mindig hangoztatok, és ami szerintem az egyik legfontosabb tudatosítani való a mai világunkban, hogy rajtunk, nőkön, bizony nagyon sok múlik. Nem győzöm eleget hangoztatni, hogy mennyire fontos magunkkal foglalkozni, és visszaállítani a rendet, az egyensúlyt a két nem között. Egyszer ha találkozom majd Luc Bessonnal, azért megkérdezem tőle, mennyire volt tudatos a szereplő és karakterválasztás. Véleményem szerint a világ egyik meghatározó összetartó és információs ereje a hang. Lévén, pont hanggal foglalkozom intuitív énekesként. Néha földönkívülinek is érzem magam gondolkodásommal, mégis számomra az egyik legszabadabb és legteljesebb érzés, amikor intuícióból, amolyan halandzsa nyelven énekelek. Halandzsa a szakavatatlan számára, tudástár annak, aki ismeri a kódokat.
Tavaly pont késztettünk egy klipet, ami szándékosan filmzenére hajaz, aminek a címe Blue Waltzer. A kisfilm nemsokára nyilvánosságra kerül, a werkfilmje azonban már elérhető. Így utólag döbbentem rá, hogy mennyi mindennel van párhuzamban, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy hasonlítanak az információ halmazok. Itt vetődik fel a következő, hogy igenis vezettetés alatt állunk, és tudatosan, avagy sem, de ha nyitva vannak az antennáink, megkapjuk az információkat, amit átadnunk fontos, legyen az bármilyen közvetítői csatorna. A kék szín és a hangok, a szeret, szer-elem jelentőségéről kezdjetek el keresgélni. Számos érdekes információra bukkan, aki akar. Keressetek és találtok!
Asharti
ui: Nyáron pedig menjetek el Plava Lagunába, Porecbe. Ez egy Rijekától mintegy 90 km-re elhelyezkedő üdülőövezet Horvátországban. Jelentése, kék lagúna.
Itt tudod megnézni a Blue Waltzer werkfilmjét:
Legutóbbi hozzászólások