…avagy hogyan fogjunk magunknak pasit/férfit
Jane Austin világa meglepően jól tükrözi a mai társadalmat, de gondolom annak idején ő is szimplán egy társadalomkritikát akart megfogalmazni, és elhitetni velünk, nőkkel, létezik még romantika és igaz szerelem. Sok kedvenc filmem van, ez az egyik favorit a sok közül. Fogalmam sincs hányszor láttam már. Van olyan, hogy csupán „háttérzajnak” beteszem, miközben főzök vagy épp valami máson dolgozom. Nincs benne semmi erőszak, sem túlbonyolított cselekményszál, mégis magával ragad. Az árnyalt jellemek felvázolják a társadalmi rend sokszínűségét, kit mi és hogyan mozgat a vágyott fél behálózására. Hogyan viselkedünk mi nők és férfiak. A pénzre hajtunk és/vagy a szerelemre? Elfojtom az érzelmeim és önmagam csupán azért, hogy fedél legyen a fejem fölött és azt mondhassam a külvilágnak, házas vagyok? Eljátszom a szende szüzet, és várat építve magam köré be sem engedem a napfényt? stb. stb. Ma hasonlóan működik a helyzet, talán csak a ruhák modernebbek. Férfi és nő viszonya aligha változott. Mindegyik egyet akar. A másik felet. Van a történetnek azonban egy mélyebb szála, amit az arra figyelmesek észrevehetnek. Nőnek lenni azért szerintem hosszútávon mindig kifizetődőbb, még akkor is, ha kicsit rögösebb az út és türelemre int. Ráfoghatjuk a környezetre, és a mai társadalmi szokásokra, hogy nincs szükség belső tartásra, és a nő is lehet kezdeményező. Hogy mi ugyanúgy felhívhatjuk a vágyott férfit, és nyíltan megmondhatjuk: Tetszel babám! Odaadhatunk mindent magunkból, rögtön. De ezt már Austin is megmutatta, régen is így volt, gyanítom a jövőben sem lesz másként. Azonban megint arra lyukadok ki, mint a pár nappal ezelőtti posztomban, hogy épp a lényeget veszítjük el. A misztikumot. Mennyivel édesebb az a gyümölcs, amiért a fa tetejére kell mászni? Mennyivel szebb és értékesebb az a vad, akit levadásznak, vagy az a királylány, akiért megküzdenek a sárkánnyal? Ugye-ugye? Ja, hogy ma a királylányok maguk másznak le a toronyból? Lehet, de az ő koronájuk elveszett valahol félúton. Értékéből igen gyorsan veszít, ezért könnyű túladni rajta. Ha tetszik, ha nem, nekünk nőknek okosnak és ügyesnek fontos lenni, és a kibillent egyensúlyba visszatalálva teremthetjük újjá, vezethetjük vissza az egységbe leendő hőseinket. A királyfikat, akik tűzön-vízen keresztülmennek értünk. Na, az ő karjaikba szívesen omlik bárki. Az ő karjaikba biztonságban érezhetjük magunkat, a családunkat, gyermekeinket. Akkor fel tudunk nézni rájuk, és ők is ránk. Így leszünk egymás királyai és királynői. Nem alá vagy fölérendelt, hanem mellérendelt viszonyról beszélek! Addig azonban rajtunk áll vagy bukik a dolog. Ha már valahol félrebillent, valakinek helyre fontos állítani. Ez egy hosszú folyamat, amely nemzedékek óta tart és vonul végig anyáról-leányra. Sérülések, elfojtások, elnyomások sorozata… Itt és most, lehetősége van arra minden nőnek, hogy felfedezve és meggyógyítva a benne lévő Istennőt újra Teremtővé váljon, és a férfiakat kézen fogva visszataláljunk közösen újra az egységbe. Nézz csak körül milyen szerencsés helyzetben vagy. Számtalan program, csoport foglalkozik ma már vele! Ez így van jól, és nagy szükség is van rá. Támogasd Önmagad és a nő társaid. Keressétek egymást! A belső tartás, a finomság, az erő, a tudás minden bennünk van. Azt is hoztuk az úton, és nem veszett el csak sokunknál feledésbe merült. Hozd felszínre. Tanítsátok egymást szerelemre, szeretetre, a nőiességre! Adjátok tovább lányaitoknak és fiaitoknak. Mindegy már ki és mi miatt billent félre a történet. A lényeg hogy felismered és változtatsz rajta. Akkor a pasikból, faszikból, csávókból férfiak válnak, az ősök pedig megnyugodnak. A férfi és nő pedig megrengeti és áttranszformálja a világot, és egy következő szintre léphet. Azt is tartsd észben, hogy lehet, hogy most nőként, de máskor férfiként. A testi ruha folyamatosan változik. Ez alól senki sem kivétel. Mert minden léleknek van egy nőies és egy férfias oldala is. És ez így van!
Legutóbbi hozzászólások