Régebben a tanítványok keresték a mestereket, hogy akár évekre melléjük szegődjenek tanulni. Mára a spiritualitás a hétköznapok részévé vált. Egyszerre vagyunk mesterek és tanítványok.
Egyszerre vagyok mestere magamnak és másoknak, és ugyanúgy tanulok saját magamtól, ahogyan másoktól. Hogy egyszerre lehessek művész és tanító meg kell teremtsem magamban a belső egyensúlyt és eggyé kell válnom az univerzummal. Minden áron el akartam kerülni, az élet mégis úgy hozta, hogy a tanításon keresztül teljesedtem ki, váltam a világmindenség részévé, Istenemberré. Nem csak tanítok, minden nap tanulok is valami újat. Ettől vagyok a színpadon is kerek egész.
Úgy gondolom, a legnehezebb dolga a gyermekeknek van. Okosabbak, érzékenyebbek, mint a felnőttek, mégis hihetetlen mi mindent tapasztalnak meg néhány év alatt, milyen feszültségben élnek. Feladatunk, hogy a szárnyaikat ne vágjuk le, hanem tanítsuk meg őket repülni. Feladatunk, hogy repüljünk mi magunk is. Bármilyen körülmények között!
http://irkalapok.hu/hir/vendegunk_volt_asharti__lato_richard
Legutóbbi hozzászólások